A kép persze ennél nyilvánvalóan árnyaltabb, ám a kérdés joggal merül fel: mit tudnak a vb-résztvevő „kicsik”, amit mi magyarok nem tudunk, és lehet-e tőlük tanulni, adoptálhatók-e a sikeres módszerek. Egy nemzet mai futballteljesítményének szempontjából alapadottságnak számít, hogy a sportág mennyire van beágyazódva a társadalomba, milyen tradíciói vannak.
A logika azt diktálná, hogy az ország népessége is lényeges összetevő (minél nagyobb, elvileg annál többen fociz[hat]nak, és annál több tehetség választódhat ki), ám Hegyi Iván szerint éppen Magyarország múltbeli sportdicsősége példa arra, hogy nem a népességszám, hanem a tradíció és a befektetett munka a meghatározó.
„Mi magyarok a foci beágyazottságát tekintve a legnagyobbak között vagyunk: már a múlt század tízes éveiben két 25 ezres stadion volt Budapesten. A világbajnoki örökranglistán még ma is a 16. helyen állunk, pedig ehhez 32 éve már semmit nem tettünk hozzá” – említette példaként a szakújságíró.
2018. 06.22. (XXII/25)
