A Jonathermál Rt. által üzemeltetett kiskunmajsai termálfürdő nemcsak magyar, hanem számos külföldi vendéget is vonz. Leginkább németek jönnek ide pihenni, többen közülük tavasztól egészen őszig itt üdülnek, mások – főleg nyugdíjasok – ide is költöztek, és csak időközönként látogatnak vissza Németországba. A fürdő környékén ennek következtében jókora üdülőfalu alakult ki az évek során, nem kevés bevételt hozva az alföldi kisvárosnak – no és persze a Jonathermál Rt.-nek.
Sebők Lajos úszómester két év megszakítással összesen tizenhárom évet dolgozott a kiskunmajsai fürdőnél, majd néhány hete rendkívüli felmondással elbocsátották állásából. A jó kiállású úszómester munkája során több mint száz fuldoklót mentett ki a vízből, és kollégái közül egyedül nála nem fordult elő haláleset. Állítása szerint azért kellett távoznia, mert élére állt annak a kezdeményezésnek, amelyet a fürdő közel húsz alkalmazottja indított elmaradt munkabérük és pótlékaik kifizetéséért.
A fürdőben ugyanis bevett gyakorlat – vagy legalábbis a közelmúltig az volt, és ez a lapunk birtokába jutott dokumentumokból is kiderül –, hogy a hivatalos jelenléti ívre a ledolgozottnál kevesebb óraszámot kellett beírni. A hét órára érkező dolgozónak például – szigorú igazgatói utasításra – a jelenléti ívre nyolc órai munkakezdést kell feltüntetni. Pénteken és szombaton – amikor a fürdő télen 23 óráig, nyáron pedig éjfélig tart nyitva – a dolgozók túlnyomó többsége délután egy órától írhatta be magát, holott reggeltől éjszakáig dolgoztak. Ezzel párhuzamosan a pénztárosnak egy másik jelenléti ívet is kellett vezetnie, amely a valódi munkaidőt rögzítette, de ez szigorúan belső használatra készült. Így egy hónapban a fürdő alkalmazottai 210 órát is dolgoztak, de csak a törvényben előírt – a havi munkanapok számától függően körülbelül – 160 órát fizették ki nekik. "Kötelező" túlóráikat így gyakorlatilag grátisz dolgozták le. Ráadásul soha nem kapták meg a törvényben előírt éjszakai, hétvégi, délutáni, illetve ünnepnapokra járó pótlékokat sem.
A Jonathermál Rt.-nél továbbá egy kivett szabadnapot másfélnek számoltak el, ami a cég számára nyilvánvaló haszonnal járt, mivel harminc szabadnapból tízet sem kiadni, sem kifizetni nem kellett. Az alkalmazottak döntő többsége minimálbérre van bejelentve, amelyhez csak mozgóbért kapnak – már amikor. A fürdő alkalmazottai így negyvenezer forint körüli összeget vihetnek haza havonta. Ez körülbelül kétszáz forintos nettó órabért jelent. A munkakügyi szabálytalanságok sorát még hosszan lehetne folytatni, de hely hiányában nincs rá mód.
Bár a fentiekben múlt időben fogalmaztunk, az alkalmazottak szerint ezek a módszerek még ma is élnek, bár mióta a szakszervezet megalakult néhány dologban már történt változás. (Például a dolgozók már fél nyolcra írhatják be magukat a jelenléti ívre.)
Arra a kérdésre, hogy eddig miért nem emelték fel a szavukat az őket ért jogsérelmek miatt, a volt és jelenlegi alkalmazottak azt válaszolták, hogy attól féltek, elveszítik állásukat. Tavaly óta azonban – ekkor adták át az új élményfürdőt – a vendégek száma szinte a duplájára emelkedett, a megnövekedett terhet pedig már többségük nemigen bírja. Ezért április elején közel húszan egy közös kérelemmel a vezérigazgatóhoz fordultak a jogtalanságok megszüntetését és az elmaradt juttatások kifizetését kérve, ám Szikora Gyula ebben nem mutatkozott partnernek. Ezt követően az alkalmazottak érdekeik védelmének céljából szakszervezetet alapítottak, amelynek titkárává Sebők Lajost választották. Az úszómester elmondása szerint ekkor kezdődött el az ő, illetve más szakszervezeti tagok zaklatása. Többeket megfenyegettek azzal, hogy el fogják veszíteni munkahelyüket, őt pedig előbb olyan munkakörbe helyezték, amelyet egészségi állapota miatt nem tölthetett volna be: savakkal, lúgokkal kellett volna tisztítania az egyik medencét. Az itt felszabaduló gázok miatt kiújult egy régi betegsége, ezért táppénzre ment. Mikor újra munkába akart állni azzal fogadták, hogy szemetet kell szednie a parkolóban. Amikor ez utóbbi pedagógiai módszer sem használt – ügyvédje szerint jogtalanul – elbocsátották állásából.
Dr. Kiss Sándor ügyvéd, az úszómester jogi képviselője lapunknak elmondta: álláspontja szerint a Jonathermál Rt.-nél nyilvánvaló munkajogi törvénytelenségek vannak, Sebők Lajos ügyén keresztül mindezekre szeretne fényt deríteni. A bíróságtól azt várják, hogy kimondja a munkaviszony helyreállítását, az elmaradt munkabérek, illetve pótlékok kifizetését, valamint hogy vizsgálja meg a Jonathermál Rt.-nél történt szabálytalanságokat.
Sok munkavállalót alkalmazó cégeknél egyébként többször előfordul, hogy a különféle pótlékokat nem fizetik ki a dolgozóknak. Ezek ugyanis adó- és járulékkötelesek, vagyis jelentősen növelik a vállalkozás kiadásait. A legtöbb helyen azonban a problémát úgy próbálják áthidalni, hogy a pótlékokat például útiköltség-térítés címén fizetik ki: így a dolgozók is megkapják járandóságukat, illetve a cégnek sem kell plusz terheket vállalnia.
Az ügyben vizsgálatot indított a Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Felügyelőség is, ám itt a vizsgálat lezárásáig senki sem adhat tájékoztatást. Megkerestük Szikora Gyulát, a Jonathermál Rt. ügyvezető igazgatóját is, ő azonban nem kívánt nyilatkozni.
2002. 07. 26. (VI/30)
