Azt, hogy a demokrata szenátorok nem fognak könnyen rábólintani az új adminisztráció miniszterjelöltjeire, már akkor lehetett tudni, amikor kiderült, hogy nem Hillary Clinton nyerte a választásokat. Nem is okozott különösebb meglepetést a kinevezések véglegesítéséhez szükséges kongresszusi meghallgatásokat megelőző és kí-sérő ellenállás. Elizabeth Warren massachusettsi szenátor egyenesen Jeff Sessions igazságügy-miniszteri kinevezésének visszavonására szólította fel Trumpot, mások ahhoz ragaszkodtak, hogy előzetes etikai átvilágítás segítségével biztosítsák, hogy az új kormánytagok „hazájuk érdekeit a sajátjaik elé fogják helyezni”. Ezek a megjegyzések különösen a milliárdos vagyonnal és jól kiépített üzleti kapcsolatokkal rendelkező jelölteknek – Betsy DeVosnak, az oktatási, Rex Tillersonnak, a külügyi, Wilbur Rossnak, a kereskedelmi és Steve Mnuchinnak, a pénzügyi tárca várományosának – szóltak, akik kiemelten a támadások kereszttüzében állnak.
Gyorsított menetrend
Az erkölcsi átvizsgálásokért felelős Kormányzati Etikai Hivatal (OGE) vezetője, Walter Shaub a demokrata szenátoroknak írt levelében a meghallgatások túlhajtásával vádolta a republikánusokat, mondván, „a menetrend szükségtelen nyomást gyakorol a hivatalnokokra”. Pedig 2009-ben hasonló volt a helyzet mind a meghallgatások ütemezését, mind a republikánusok helyzetét illetően, akik kisebbségben voltak a szenátusban, és Barack Obama számos kinevezésével nem értettek egyet. Ennek ellenére a republikánus szenátorok nem próbálkoztak ezek hátráltatásával – még az adóelkerülés gyanújába keveredett Timothy Geithner is pénzügyminiszter lett február 2-ára –, és az OGE is jobban bírta a tempót (tizenkét jelölésből tízet mindössze hat nap alatt elfogadtak). A demokrata szenátorok ugyanakkor – saját rövidlátásuknak köszönhetően – nem sokat tehetnek a kinevezések blokkolása érdekében, hiszen 2013-ban az ehhez szükséges szavazati küszöböt hatvanról ötvenegyre csökkentették, a republikánusok pedig jelenleg többségben vannak a szenátusban.
2017. 01.13. (XXI/02)
