„A cionista rezsim évek óta seb a muszlim világ testén, amit el kell távolítani” – idézte az új iráni elnököt múlt pénteken az ország félig hivatalos diákhírügynöksége, az ISNA. Haszan Rohani az al-Kudsz, vagyis a Jeruzsálem Napja nevű eseményen szólalt fel, amelyen a muzulmánok Jeruzsálem zsidó mivolta ellen hallatják hangjukat. Az al-Kudsz-nap egyébként Iránhoz kötődik: a ramadán böjthónap utolsó péntekére eső tiltakozó napot ugyanis az iráni iszlám köztársaság alapítója, Khomeini ajatollah vezette be az 1979-es forradalom idején.
Az izraeli miniszterelnök hivatala közleményben reagált az új iráni államfő kijelentésére: véleményük szerint Rohani igazi arca sokkal hamarabb nyilvánvalóvá vált, mint ahogy azt gondolták. Benjamin Netanjahu úgy véli, ezeknek a kijelentéseknek ki kell józanítaniuk a világot abból az illúzióból, ami az iráni választások óta jellemző rá. A zsidó állam vezetése előrelátóan azt is közölte, hogy nyilvánvaló lett az iráni rezsim terve, „még ha gyorsan cáfolni is fogják a megjegyzéseket.” Ez így is lett: nem sokkal később az iráni állami média tagadta az elhangzottakat, és azt állította, hogy meg nem nevezett hírügynökségek elferdítették Rohani megjegyzéseit. Később pedig az azóta beiktatott elnök és újságírók párbeszédét sugározták, amelyen Rohani már finomabban fogalmazott: „Egy régi seb éktelenkedik a muszlim világ testén, a palesztin szent föld és a szeretett al-Kudsz megszállásának árnyékában.” Az izraeliek szerint azonban valószínűtlennek tűnik, hogy az iráni sajtóban bárki is ki akarná forgatni az elnök szavait. Véleményük szerint a teheráni vezetés attól tartott, hogy Rohani (képünkön) megjegyzése árthat a magáról mint mérsékelt vezetőről sugallt képnek.
Izraeli szakértők úgy vélik, Rohani kormánya nem hoz majd lényegi változást a két ország kapcsolatában. Az új elnök legfontosabb feladata az iszlám köztársaság gazdaságának talpra állítása lesz, amely jelenleg romokban hever. Ehhez viszont meg kell szabadulniuk a Nyugat szankcióitól, amelyek a vitatott atomprogram miatt sújtják az országot. Ezt pedig úgy érhetik el, hogy folytatják a megrekedt nukleáris tárgyalásokat a nemzetközi közösséggel. Szakértők szerint Rohani hajlandó lesz kisebb kompromisszumokra: elképzelhető, hogy beleegyezik az urándúsítás bizonyos szintű korlátozásába, ami a Nyugat számára is elfogadható. Ez viszont egyáltalán nem lenne megnyugtató Izrael számára, mert Irán továbbra is folytatná az atomprogramját. Az elemzők abban is biztosak, hogy Izrael irányában semmiféle mérsékelt politika nem várható a perzsa államtól, már maga Rohani személye is ezt erősíti meg, nem is beszélve a legfőbb iráni vezetőről, Ali Hamenei ajatollahról.
Az izraelieken kívül azonban úgy tűnik, so-kaknál beválhat az új taktika: Amerika Rohani beiktatásakor máris nyitottságát fejezte ki Irán felé. Jay Carney fehér házi szóvivő egyértelművé tette: ha az új iráni kormány felvállalja nemzetközi kötelezettségeit, és békés megoldást talál a kialakult helyzetre, akkor az Egyesült Államokban készséges partnerre számíthat. Az amerikaiak azt is pozitívan értékelték, hogy az új elnök tapasztalt technokratákból állította össze kabinetjét, igaz, a miniszterjelölteket még jóvá kell hagynia a parlamentnek is. A külügyminiszteri posztra Mohammad Dzsavad Zarif egykori ENSZ-nagykövetet jelölte, aki életének felét az Egyesült Államokban töltötte, és jól ismeri többek között Joe Biden alelnököt és Chuck Hagel védelmi minisztert. Tagja volt továbbá Rohani nukleáris tárgyalóküldöttségének, amely 2003-ban arról állapodott meg az európai nemzetekkel, hogy átmenetileg felfüggeszti az urándúsítást.
Politikai elemzők szerint vitathatatlan, hogy Rohani jó tárgyaló- és manőverezési képességekkel rendelkezik. Ezt a választások is jól bizonyították, hiszen valójában egyik napról a másikra vált reformistává, győzelméhez pedig mind a konzervatívok, mind pedig a reformisták támogatását megszerezte. Manőverezése már a külpolitikában is látható. Míg egyrészt hangoztatja, hogy kész a párbeszédre a Nyugattal, addig feltételeket is szab: a perzsa állammal nem a szankciók, hanem a tisztelet nyelvén kell beszélni. Az új elnökhöz közel álló tisztviselők ráadásul kijelentették, hogy első lépésként gesztust várnak az Egyesült Államoktól. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a végső szót mindenben Ali Hamenei ajatollah mondja ki, akinek Nyugat- és Izrael-ellenes retorikája egyáltalán nem finomodott azóta, hogy 1989-ben Irán legfelsőbb vezetője lett.
Azt, hogy az iráni politikában lényegében nem várható változás, jól tükrözi a Szíriához való viszonyuk is. Rohani újfent kiállt Bassár el-Asszad rezsimje mellett: kijelentette, hogy a világon semmilyen erő nem fogja megingatni több évtizedes kapcsolatukat Damaszkusszal. A szíriai hivatalos hírügynökség szerint Rohani elítélte a külföldi beavatkozást, és azt is kijelentette, hogy Szíria, amely az 1979-es iszlám forradalom óta Teherán legszorosabb szövetségese az arab világban, győztesen fog kikerülni ebből a háborúból.
A Hezbollah is „ünnepelt”
2013. 08. 09. (XVII/32)
