Sokan nem gondolták, hogy egy olyan futballrajongó nemzetben, mint Brazília, ilyen történhet: brazilok a jövő évi foci-világbajnokság bojkottjára szólítják fel a külföldieket. Arra sem volt még példa, hogy olyan „nemzeti hősök”, mint Pelé vagy Ronaldo bírálatokat kaptak volna. Pelé ugyanis azt nyilatkozta, hogy az embereknek el kellene felejteniük a tüntetéseket, és a futballra kellene koncentrálniuk. A tévékommentátorként és sportmarketing-tanácsadóként tevékenykedő Ronaldo pedig azt mondta a demonstrációkra reagálva, hogy „a világbajnokságokat stadionokkal lehet megvalósítani, nem pedig kórházakkal”.
„Pelé és Ronaldo jól megszedik magukat a világbajnokságon a reklámszerződéseikből, de mi lesz a nemzet többi részével?” – teszi fel a kérdést az egyik tüntető, egy 24 éves egyetemi hallgató. Megnyilvánulása jól tükrözi azt az elégedetlenséget, amely az elmúlt hetekben az utcákon manifesztálódott. A tüntetésekhez a szikra a tömegközlekedési díjak emelése volt, de az elégedetlenségi lista hamar kibővült a pazar stadionépítésekkel, az infláció növekedésével, a bűnözéssel, a korrupcióval és az alacsony színvonalú állami szolgáltatásokkal.
A brazil helyzet különlegessége, hogy valójában a gazdasági növekedés generálta a tüntetéseket. A tömeget ugyanis a középosztály adja, amely a mintegy két évtizedes gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően jelentősen megerősödött. A kilencvenes évek elején Brazília felhagyott az állam által irányított gazdasági programokkal és megnyílt a külföldi befektetések előtt. Ennek eredményeként az előző elnök, Luiz Inácio Lula da Silva ideje alatt becslések szerint mintegy 30 millió brazilnak sikerült kitörnie a szegénységből. Most a 190 millió lakosnak több mint a fele a középosztályhoz tartozik, akik közül sokan életükben először külföldre is eljutnak. Azzal azonban, hogy kitárult előttük a világ, eljött a felismerés is: Brazíliában még sok mindennek kell változnia.
2013. 06. 28. (XVII/26)
