A skandináv országok közül Svédországban a legnagyobb a bevándorlók aránya. Nem csoda, hogy az ország hosszú ideje vonzó célpont, hiszen Tom Sullivan Svédország-szakértő szerint a világ egyik leghomogénebb társadalma élt itt, ahol korábban egészen minimálisak voltak a jövedelembeli különbségek. A bevándorlás drasztikus növekedésével azonban ez a helyzet változásnak indult, és az utóbbi évtizedekben az OECD-országok közül éppen itt nőttek a legrohamosabban a társadalmi egyenlőtlenségek és a jövedelemkülönbségek. Ennek ellenére a bevándorlók és a menekültjogért folyamodók száma nem csökkent: 2011 és 2012 között a Szíriából, Afganisztánból, Szomáliából, Bosznia-Hercegovina területéről és Irakból érkezők száma ugrott meg leginkább.
A zavargások első helyszínén, Husbyban, Stockholm tizenkétezres külvárosában a lakosság 80 százaléka bevándorló, főként törökök, szomáliaiak és közel-keletiek. Az utcai rongálások okaként a Megafonen és Pantarna nevű, bevándorlókat képviselő ifjúsági szervezetek egyaránt egy 69 éves portugál bevándorló halálát jelölték meg. A férfira a szomszédok hívták ki a rendőröket, miután egy bozótvágó késsel fenyegetőzött. A rendőrök intézkedés közben saját lakásában lelőtték a férfit. A lövést leadó rendőr, aki ellen eljárás indult, önvédelemre, valamint a szintén a lakásban tartózkodó nő veszélyeztetettségére hivatkozott.
A külvárosi fiatalok az utcára vonultak, ahol a tiltakozás hamar a környékbeliek autóinak gyújtogatásába csapott át – a Párizs környékén rendre kitörő gyújtogatásos zavargások mintájára. Néhány nap alatt kialakult egy 400 fős csoport, amelynek tagjai Stockholmtól északra, Rinkebyben és Husbyban éjszakánként gyújtogattak és kirakatokat törtek be, majd a zavargások továbbterjedtek a déli elővárosra, Norsborgra is, nem kímélve a középületeket, iskolákat sem. Végül az érintett területeken önkéntes csapatok alakultak
– főként szülők vezetésével –, akik az utcán járőrözve segítettek a rendőrségnek megfékezni az erőszakot. A Stockholm belvárosában élők eközben gyakorlatilag semmit sem észleltek az eseményekből.
A Megafonen-csoport, amely a zavargó fiatalok fő szócsöveként definiálta magát, a rendőrséget, az államhatalmat és a svéd társadalmat vádolja a történtekért. Állításuk szerint a politika démonizálja a bevándorló fiatalokat, akik általában 16 éves kor körül kihullanak az iskolarendszerből, munkát nem találnak, és gyakran még a nyelvet sem beszélik. (Az OECD adatai alapján a nem Svédországban született lakosok körében a munkanélküliségi arány 16, míg a svéd születésűek körében csupán 6 százalékos.) Osztályharcos hangnemben kiadott közleményeikben a szociális támogatások emelését és a rendőrség ellenőrzését követelik – amelyet rasszizmussal és diszkriminációval vádolnak. Európai bevándorlók – többek közt magyarok – ugyanakkor a svéd rendőröket kiemelkedően kulturáltnak, nyugodtnak és udvariasnak tartják, akik a zavargások alatt sem vetettek be durva eszközöket.
Husby polgárai úgy vélik, hogy az idős ember lelövése csupán ürügy volt az erőszakhullám elszabadítására. Bár vallási felhangjai az eseményeknek állítólag nem voltak, a rendőrök elsősorban mégis a helyi imámokon keresztül próbálták csillapítani a fiatalokat. „Egy csapat fiatal azt hiszi, hogy erőszakkal lehetséges, sőt, erőszakkal kell megváltoztatniuk a társadalmat. Tisztázzuk, hogy ez így nincs rendben. Nem hagyhatjuk, hogy az erőszak irányítson bennünket” – nyilatkozta Fredrik Reinfeldt miniszterelnök, akit mind jobbról, mind balról támadnak a bevándorlási politika miatt, ami valószínűleg a közelgő svéd választások egyik legfontosabb kérdése lesz.
2013. 05. 31. (XVII/22)
