Jászberényi Sándor, Kairó
Éjfélkor beállt a kijárási tilalom. Kairó egyik nyomornegyedéből, Mansejja Nasszerből (Nasszer város) tartottunk a belváros felé egy interjú után. Sötét volt, az utcák nem voltak kivilágítva. A kocsi lámpája egy úttorlaszon villant meg, lelassítottunk. Négy, késekkel és botokkal felfegyverzett férfi hajolt be az autó ablakán, és követelte a papírjainkat; a ruháik szakadtak és koszosak voltak. Hosszasan bámulták a magyar útlevelemet, majd megkérdezték, hogy muszlim vagyok-e. Mondtam, hogy nem. „Akkor a saját biztonsága érdekében nem mehet tovább” – jött a válasz, majd mutatták, merre kanyarodjunk vissza.
Nem a sovinizmusuk miatt nem engedtek tovább. Körülbelül ötszáz muszlim állt az utca végében állig felfegyverezve, olyan szlogeneket skandálva, hogy engedjék szabadon a muszlim vallásra áttért nőket, akiket a keresztények „erőszakkal” tartanak fogva. Agresszívan léptek fel bárkivel szemben, akiről azt gondolták, hogy nem muszlim. Nagy valószínűséggel vörös posztó lett volna a szemükben, hogy külföldiek vagyunk.
Iszlám államot követelnek
A január 25-én kitört forradalom, amely végül a harminc évig regnáló elnök, Hoszni Mubarak eltávolításához vezetett, kezdetben egységbe fogta az ország teljes népességét függetlenül attól, hogy a többségi muszlimokhoz vagy az ország lakosságának 10 százalékát kitevő kopt keresztényekhez tartoztak a téren gyülekezők. A tüntetők előszeretettel pózoltak a sajtó fotósai előtt a muszlimok szent könyvével, a Koránnal, valamint kereszttel a kezükben: szimbolizálva Egyiptom és a forradalom egységét. A harcos napokban pedig kopt keresztények élő lánca óvta a téren imádkozó muszlimokat. A forradalmi események feledtetni vélték az országban minden évben felvillanó szektariánus erőszakot, úgy tűnt, hogy tökéletes egység uralkodik.
Az elnök és rendszerének bukásával azonban a felekezeti erőszak ismét lángra kapott: ismeretlen szélsőségesek március 8-án felgyújtottak egy keresztény templomot Atfeeh Sol körzetében, válaszul pedig a kopt keresztények lezárták Kairó egyik legforgalmasabb útját, és összecsaptak a kiérkező fegyveres muszlim fundamentalistákkal. Tizenegyen haltak meg az összecsapás során, a sérültek száma több százra tehető.
Az elmúlt napokban az országban két kopt templomot is támadás ért, a közéletben pedig hirtelen jelentős támogatottsággal megjelenő iszlamista szervezetek gőzerővel kezdtek politizálni a váratlanul kialakult hatalmi vákuumban.
„Nem láttam még ilyen rémültnek a szomszédságomat – meséli Michael Ayyad keresztény újságíró a Kairóban található tradicionálisan kopt keresztény negyedről, Mar Girgisről. – Attól félnek, hogy a választásokkor valamelyik szélsőséges szervezet ragadja magához a hatalmat, és kikiáltják az iszlám államot.”
A közösség félelmei nem légből kapottak. A harminc éve betiltott Muzulmán Testvériség a napokban jelentette be, hogy mérsékelt iszlamista pártot alapít (Uasat párt), amire nem volt lehetőségük az elmúlt tizenhat évben. Bár a „Testvérek” az elmúlt két évtizedben jelentősen mérsékelték politikai követeléseiket (lásd keretes írásunkat), a homályból több más radikális szervezet is előtűnt.
Ilyenek például a Szalafi Mozgalom követei, illetve az Iszlám Dzsama’a. Mindkét, terrorizmussal gyakran megvádolt szervezet folyamatosan gyűléseket tart Egyiptom nagyobb mecsetjeiben, hogy erősítsék Egyiptom „iszlám identitását”.
Ezen a héten a Szalafi Mozgalom – amely többek között a közel hatvan külföldi turista halálát követelő luxori vérengzésről híresült el – Egyiptom egész területén tüntetéseket szervezett, azzal vádolva III. Senuda kopt pápát, hogy erőszakkal tartja fogva azokat a keresztény családból származó nőket, akik állítólagosan áttértek az iszlám hitre.
A nyílt, utcai provokációkon kívül az egyiptomi keresztény közösséget az is félelemmel tölti el, hogy az átmeneti időszakot levezénylő katonai tanács a Muzulmán Testvériség soraiból is kijelölt valakit abba a bizottságba, mely az alkotmány módosítását készíti elő.
2011. 03. 18. (XV/11)
