Nagy a tét a november 2-án esedékes kongresszusi választásokon: a Szenátusban 100 hely közül 36 sorsáról döntenek, a képviselőházban viszont minden helyért zajlik a küzdelem. Előrejelzések szerint a republikánusok jó esélyekkel rendelkeznek arra, hogy akár a törvényhozás mindkét házában visszaszerezzék a többségüket. A lakosság ugyanis rendkívül kiábrándult a jelenlegi „berendezkedésből" amiatt, hogy a gazdaságnak továbbra sem sikerült kilábalnia a válságból: a költségvetési hiány egyre csak nő, az ingatlanpiac bizonytalan, a munkanélküliség aránya pedig magas. Mindezek mellett az elnök egészségügyi reformja sem élvez széles körű támogatást.
A kongresszusi választásokat megelőző idei jelöltállító szavazásokon viszont feltűnt egy új jelenség, amely az utóbbi hetekben igencsak felforgatta a republikánus párt berkeit. Sokak szerint az amerikai lakosság elégedetlenségét tükrözi a jelenlegi politikai elittel szemben, mások viszont úgy vélik, hogy a sok ismeretlen és tapasztalattal nem rendelkező jelölt a demokraták malmára hajtja a vizet.
A Teadélután mozgalom (nevét az 1773-as, a britek elleni lázadást elindító bostoni teadélutánról kapta) elégedetlenségi megmozdulásokból indult tavaly: egy „népi" kezdeményezés hatására országszerte tüntetéseket és városházi gyűléseket tartottak, valamint más eszközökkel tiltakozásokat szerveztek - például a kongresszusi képviselőket telefonhívásokkal és levelekkel árasztották el. A csoport legfőbb mozgatórugója Obama reformjainak bírálata volt, mert azok véleményük szerint a szövetségi kormány hatalmának megerősödésével járnak. A mozgalom első igazi nagyszabású fellépése az volt, amikor 2009 februárjában a CNBC csatorna üzleti hírszerkesztője, Rick Santelli kezdeményezésére országszerte összesen 35 ezer ember tartott teadélutánnal egybekötött demonstrációt, amelyen a kormány válságkezelő politikája ellen tiltakoztak. Santellit ugyanis felháborította az a felvetés, hogy neki kell kifizetni például a szomszédja jelzáloghitelét, főként abban az esetben, hogyha azok több házat is vettek, miközben ezt anyagi helyzetük miatt nem engedhették volna meg. A kormány ugyanis 75 millió dollár segélyt helyezett kilátásba a bajba jutott lakáshitelesek számára. A megmozdulás innentől kezdve az internetes közösségi portálokon keresztül terjedt olyan mértékben, hogy egyes vélemények szerint az Egyesült Államokban 2009-ben az év embere nem egy személy volt, hanem ez a csoport, ők gyakorolták ugyanis a legnagyobb hatást az országra.
2010. 09. 24. (XIV/38)
