A könyv Mehmet Talaat, a Fiatal Törökök belügyminiszterének szerepét elemzi, aki egy személyben találta ki az örmények népirtásának tervszerű végrehajtását és tagadta ugyanolyan tervszerűen magát a népirtást. A Talaat által kitalált hazugságok a mai napig iránytűnek számítanak a török belpolitikában: hazaárulással vádolnak minden olyan véleményt, amely az EU-tagságra pályázó Törökországban az egyértelmű történelemi tényekre hivatkozik, és ezek elismerését sürgeti a kormánytól. Törökországban büntetőjogi eszközökkel lépnek föl azokkal szemben, akik a hivatalos állásponttal szembehelyezkednek. A Talaattól örökölt rendszerben a népirtás tagadása maga a nép-irtás szerves része volt, mert Talaat végig tartott attól, hogy nem lesz elég hosszú a háború, vagy megmozdul a nemzetközi közvélemény, és a nyugati hatalmak a keresztény kisebbség megmentésére sietnek.
Ahogyan a híres német geopolitikus, Clausewitz írta, „a háború nem más, mint a béke folytatása más eszközökkel", a Talaat által fejlesztett kommunikációs politikában a népirtás tagadása a népirtás más eszközökkel való folytatása volt.
„Tökéletes" végrehajtás
2010. 03. 12. (XIV/10)
