Mahmúd Ahmadinezsád hatalmon levő iráni elnök szerint a forradalom az emberi létezés „tökéletes modelljét teremtette meg a föld minden lakosa számára, amely csodálatos, humánus, mennyei…” Akbar Ganji iráni ellenzéki író az ellenzék véleményét így fogalmazta meg: „A mennyet ígérték nekünk, de a földi poklot hozták létre.” A The Jerusalem Post című izraeli újság cikke „fekete napként” emlegeti az évfordulót.
A 12 hónapon át zajló forradalmi tüntetéseket követően Mohammed Reza Pahlavi sah 1979 januárjában elmenekült Iránból. Pahlavi súlyos beteg volt, akit ekkor már az amerikai Carter-adminisztráció is magára hagyott. Az évforduló mégis inkább a februári hónapra esik, ugyanis a forradalom vezéralakja, a síita vallási vezető, Ruhollah Khomeini ajatollah ekkor tért haza tizenöt évnyi száműzetéséből Iránba.
Khomeinit hatalmas ováció fogadta Teheránban. A 76 éves vallási vezetőt – aki a repülőgépen azt mondta egy újságírónak, hogy „semmit nem érez” Iránnal kapcsolatban – milliók kísérték a repülőtérről egy temetőig, ahol „mártír” követőit temették el. A sah által kijelölt Sapur Bakhtiar miniszterelnök is üdvözölte Khomeinit, de felszólította arra, hogy tartsa magát az alkotmányos rendhez. Az ajatollah azonban lemondásra szólította fel Bakhtiart, aki ezután szintén külföldre menekült, 1991-ben azonban Párizsban három iráni titkosügynök különleges kegyetlenséggel megölte titkárával együtt.
Tizenhat nappal Khomeini dicsőséges hatalomátvételét követően Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezére volt az első külföldi politikai vezető, aki meglátogatta. Arafat sugárzott a büszkeségtől: a PFSZ terrorszervezet libanoni táboraiban képezték ugyanis ki a Forradalmi Gárda milicistáit, akik megdöntötték Iránban az alkotmányos monarchiát. Khomeini felszólította Arafatot, hogy a zsidók elleni palesztin harcot rendelje alá a „globális dzsihádnak”. Az iráni vallási vezető ezt követően átadta Arafatnak az izraeli nagykövetség épületének kulcsait.
Khomeininek sok időbe került, mire sikerült az iráni ellenzéket elhallgattatnia. Leverte a türkmének lázadását, a sah iránt lojális tábornokokat és tisztviselőket pedig a következő évek során egymás után felkutatták és kivégezték. Az évek során Khomeini ezreket végeztetett ki. Bevezette az iszlám saria törvényt, amelynek keretében csonkításokat és nyilvános kivégzéseket hajtottak végre. Khomeini 1989-ben meghalt, a helyére lépő Ali Hamenei ajatollah azonban folytatta elődje szélsőséges politikáját az őrök Tanácsa élén.
Az Amnesty International emberi jogi szervezet jelentést tett közzé az iráni forradalom évfordulójára. A jelentés szerint Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök 2005-ös hatalomra jutása óta jelentősen romlott az emberi jogi helyzet Iránban. Továbbra is elterjedtek Iránban az önkényes letartóztatások, a kínzások és a halálbüntetés alkalmazása. Irán az egyike azon néhány országnak, ahol fiatalkorú bűnelkövetőket is kivégeznek – 2005 óta 26 gyermekkorún hajtottak végre halálos ítéletet. Nem egyszer fordult elő, hogy nőket azért végeztek ki, mert megerőszakolták őket. Az Amnesty International jelentése szerint az iszlám rezsimmel szembenálló személyeket továbbra is súlyosan korlátozzák jogaikban – különös tekintettel a vallás-, szólás- és gyülekezési szabadságra.
Az iráni forradalom és az azt követően megvalósult síita iszlám teokrácia óriási csapást mért a nyugati értékekre és érdekekre a Közel-Keleten és azon túl is. A mollák nemcsak odahaza valósították meg vallásuk abszolút uralmát, de sikerült az iszlám fanatizmust külföldre is exportálniuk. Az ország hatalmas olajkészlete révén befolyó pénz jelentős részét a dzsihád terjesztésére és fegyverkezésre fordították. Irán terrorszervezeteket finanszírozott és a Hezbollahhoz hasonló előretolt helyőrségeket hozott létre, amelyeken keresztül elsősorban az Izrael ellen deklarált harcát vívja a mai napig. Számtalan izraeli civil vesztette életét olyan öngyilkos terroristák akcióiban, amelyeket az iszlamista rezsim pénzelt.
Teherán a napokban büszkén jelentette: fellőtte első műholdját – iráni rakétákkal. Sokak szerint az iráni forradalom végső győzelmét pecsételné meg, ha Teherán atomprogramja sikerrel zárulna, és Irán birtokába atomfegyver kerülne.
2009. 02. 13. (XIII/7)
