A függetlenségi nyilatkozat nemcsak az olyan sok- vagy többnemzetiségű
államokban mint Kína, Oroszország, Spanyolország, Mexikó, Ciprus, India és
Törökország okozhat problémát, de megkérdőjelezheti az államközi kapcsolatokat
szabályozó nemzetközi jognak a status quo fenntartását célzó erőfeszítéseit is.
Izraelben attól tartanak, hogy a koszovói példa ragadós lehet. Koszovó
függetlensége, egy újabb muszlim állam jelentős biztonsági kockázatot jelent
Európa számára is. Az UCK, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg már a kilencvenes
évek elejétől kapcsolatokat épített ki az al-Kaidával, amely Mitrovicában is
kiképzőbázist működtetett. A bosnyák útlevéllel rendelkező Oszama bin Laden a
kilencvenes években kétszer is járt Albániában. Az iszlám világ a koszovói
függetlenségért vívott harcot a keresztesekkel vívandó iszlám dzsihád részeként
tekintette, fegyveres és pénzügyi támogatásban részesítette az UCK-t. Az Iszlám
Konferencia Szervezete Pakisztánban 1998-ban felhívást intézett a muszlim
világhoz, hogy „segítse az albánokat a szabadságért vívott harcban az elfoglalt
muszlim területeken”. A német titkosszolgálat (BND) jelentése szerint a 2005-ös
londoni és a 2004-es madridi robbantásokat is Koszovóból szervezték. A
tartományból kétszázötvenezer szerbet üldöztek el.
Jasszed Abed Rabo, Mahmúd Abbász tanácsadója a napokban kilátásba helyezte:
amennyiben az annapolisi békefolyamat nem hoz kézzel fogható eredményeket, a
palesztin vezetés egyoldalú nyilatkozattal is függetlenné válhat. Ha e lépéshez
– Koszovóhoz hasonlatosan – megnyerik a nemzetközi kvartett támogatását, jó
eséllyel rövidebb úton is függetlenné válhatnak. Ráadásul Jeruzsálem
beleegyezése sem kell hozzá. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nemzetközi közösség a
zsidó településeket és a Kelet-Jeruzsálem feletti izraeli szuverenitást
jogellenesnek tekinti, akkor megállapíthatjuk: a palesztinok számára ez a lépés
vonzó lehet.
A nemzetközi jog elismeri az önrendelkezési jogot. Ez következik az ENSZ
Alapokmányából is, míg az emberi jogokkal foglalkozó két, 1966-ban megalkotott
konvenció már egyértelműen kimondja: „minden népnek joga van az
önrendelkezésre”. A népek számára ez a jog azonban nem téren és időn felüli, és
nem területhez kötött. Egy nép csak egy államban gyakorolhatja az önrendelkezési
jogát. Ezért nem támogatta a nemzetközi közösség a québeci francia tartomány
önállóvá válását.
Koszovón kívül az albánok már gyakorolják önrendelkezési jogukat. Az 1244-es
BT-határozat 1999-ből, amelyet az UCK Koszovó szuverenitásának jogi bázisaként
tekint, kifejezetten elismeri Szerbia szuverenitását Koszovó felett. (A
palesztinai arabok pedig a jordániai hasemita királyság keretén belül valósítják
meg ezt a jogot.) A nemzetközi jog ezen túlmenően is az államalakítást szigorú
feltételekhez köti. A koszovói albánok és a palesztinai arabok nem felelnek meg
mindenben ezeknek a kritériumoknak.
A jog először is körülhatárolható területet feltételez, amely egybefüggő. Ez a
feltétel Koszovó esetében megáll, viszont a palesztin autonóm területről mindez
nem mondható el. A Gázai övezet és a Nyugati part között nincsen területi
összefüggés. Bár az övezetben a Hamasz-adminisztráció egyértelmű felügyeletet
gyakorol, a szervezet azonban a terrorcsoportok listáján szerepel, így
elfogadhatatlan a nemzetközi közösség számára. Bár a Fatahot a nemzetközi
közösség elfogadta, belső legitimációja megkérdőjelezhető. Koszovó pedig a
nemzetközi jog szerint szerb szuverenitás alá tartozik, míg a palesztin
autonómia területének jogi státusát a Nemzetek Szövetsége egyértelműen zsidó
nemzeti otthonként állapítja meg. Így bármelyikük egyoldalú függetlenségi
nyilatkozata sérti ezen államok szuverenitását és területi sérthetetlenségét.
E területek felett a szuverenitásra áhítozóknak hatékony és független
ellenőrzést kellene gyakorolniuk. Az Európai Bizottság jelentése szerint a
Koszovói Felszabadítási Hadsereg képtelen volt hatékony apparátust kiépíteni.
Ezért Koszovó felett a függetlenségi nyilatkozat elismerését követően is
megmarad a NATO, az EU és az EBSZ felügyelete. Ugyanez mondható el a Palesztin
Autonómia kormányzatáról is, amely nemcsak hogy nem teremtett jogállami
feltételeket e területeken, hanem továbbra is eltűri és támogatja az Izrael és a
zsidók elleni terrorcselekményeket és az arra való uszítást is.
„Koszovó sem jobb nálunk. Mi még Koszovónál is jobban megérdemeljük a
függetlenséget” – jelentette ki Jasszer Abed Rabo, Mahmúd Abbasz tanácsadója
Koszovó függetlenségi nyilatkozatára reagálva.
2008. 02. 29. (XII/9)
