Putyin-kampány Putyinért

Vlagyimir Putyin családlátogatáson Igor Khalezov katonatiszt lakásán egy újonnan
épült szolgálati lakótelepen, Szentpérváron

A múlt hónapban a párton kívüli államfő, Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy
a küszöbön álló parlamenti választáson ő maga vezeti az Egységes Oroszország
Párt jelöltjeinek listáját. A múlt szerdán pedig azt is részletesen kifejtette,
hogy miért: hogy folytatódjanak a jelenlegi sikerek.

A Luzsnyiki Sportcsarnokban megtartott fórumon, amelyet nem is maga a párt,
hanem a „Putyinért” mozgalom szervezett, a „Putyin győzelme Oroszország
győzelme” feliratú drapéria előtt szónokló elnököt ötezer híve ünnepelte. A
tizenöt perces beszédet tizenötször szakította félbe hosszan tartó taps. „A
mostani választások rendkívüli fontossága abban rejlik, hogy az új államfő
megválasztása előtt mindössze néhány hónappal előbb kerül rájuk sor. És ha
győzünk decemberben, győzünk márciusban, az elnökválasztáson is” – jelentette ki
beszédében Putyin.

A hallgatóságát „kedves barátaim”-mal megszólító, nyakkendő nélkül a dobogóra
lépő, majd onnan kezek százait megszorongatva távozó államférfi beszédében nem
habozott megnevezni, kiknek a visszatérését megakadályozandó vállalta a
listavezetés, mi több, általában a vezetés nem kis súlyát. Ezek azok, akik az
elmúlt néhány évtizedben a tönk szélére juttatták az országot és gazdaságát, ami
egyaránt vonatkozhatott az elődeitől el nem választható kommunista utódpártra és
a Jelcin idején feltűnt demokratákra, liberálisokra. Noha a duma második
legerősebb pártja (sőt, lehetséges, hogy az egyedüli parlamenti ellenzék) a
jelek szerint az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja lesz, Putyin a fő
tüzet mégsem rá, hanem az amúgy is megosztott, gyönge, a 7 százalékos bejutási
küszöböt átlépni aligha képes liberálisokra mérte, azokra, akik – szavai szerint
– a „külföldi követségek környékén kuncsorognak”.

A választást megelőző vasárnapon is ennek megfelelően jártak el a hatóságok a
tüntetni próbáló ellenzékkel szemben, amelynek csak kis hányadát tették ki a
fasisztába oltott őskövület-kommunisták, az úgynevezett nacionálbolsevikok. A
Moszkvában és Szentpéterváron – igaz, engedély nélkül – az utcákra vonuló,
többségében demokraták menetét szétverték (sok helyen még azelőtt, hogy
egyáltalán menetté állhattak volna össze), és résztvevői egy-kettőre az őrszobán
találták magukat; Garri Kaszparov exsakkvilágbajnokot, az Egyesült Állampolgári
Front elnökét gyorsított eljárással ötnapi elzárásra ítélték.

A választási kampányt hatósági eszközökkel vagy hatósági nyomásra akadályozó
lépések már korábban is számos alkalommal történtek. Betiltottak tüntetéseket,
az ellenzékiek helyi gyűléseire bérbe vett szállodák az utolsó pillanatban
visszamondták a bérbeadást. Az országos televíziókban (valamennyi állami kézben
van, vagy gyakorlatilag állami ellenőrzés alatt áll) a híradók már hetek óta
adásidejük tekintélyes részét az Egységes Oroszország gyűléseinek, vezetői
beszédeinek szentelik, miközben a dumaválasztáson induló másik tíz párt
képviselői csak ritkán, epizódszerűen szólalhatnak meg. Az EBESZ választási
megfigyelői alighanem szóvá is tették volna ezeket a visszásságokat, de erre nem
kerülhet sor, mivel nem lesznek jelen. Az orosz Központi Választási Bizottság
addig próbálta korlátozni a számukat, az orosz külképviseletek addig halogatták
nekik a vízum kiadását, míg a szervezet megunta és közölte: egyáltalán nem küld
megfigyelőket a dumaválasztásra. (Megteszi viszont ezt az Európa Tanács
Parlamenti Közgyűlése.)

Mindennek fényében a választás eredménye nem kétséges, csupán az a kérdés, hogy
Putyin pártja 65, 70 vagy 80 százalékot kap-e. E sorok írójának egyébként
meggyőződése, hogy az Egységes Oroszország mindezen machinációk nélkül is győzne
december 2-án.