Rideg fogadtatás: Menj a pokolba! – áll a transzparensen
Az ellentmondásos eseményt az egyetem elnöke nyitotta meg, akit heves
bírálatok értek azért, mert az iráni elnöknek fórumot biztosított a neves
felsőoktatási intézményben. Lee Bollinger azonban már előzetesen is jelezte,
hogy kemény kérdésekkel készül Ahmadinezsád számára. Ígéretét valóra is
váltotta: felkonferálásában Bollinger a következőképpen fogalmazott: „Elnök úr,
ön egy kicsinyes és kegyetlen diktátor összes jegyét hordozza.” Az iráni
államfőnek – akit otthon érthető okokból ritkán ér bírálat – láthatóan rosszul
estek vendéglátójának szavai, és mikor mikrofonhoz jutott, sérelmének azonnal
hangot adott: mint elmondta Bollinger felvezetése „az itt lévő hallgatóság
információjának és tudásának megsértéseként” hatott. Véleménye szerint az
egyetem elnöke azért részesítette ilyen „barátságtalan bánásmódban”, mert az
ellenséges amerikai sajtó és politikusok befolyása alá került. Ahmadinezsád
beszédét Korán idézetekkel tarkított hosszas vallási eszmefuttatással kezdte,
mely során szó esett a három monoteista világvallás nagy prófétáiról, majd
rátért a Bush elnök és az őt megelőző amerikai kormányok kritizálására. A
magáról intellektuális beállítottságú politikus és ma is aktív egyetemi tanár
képét adó iráni elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy kormánya mennyire tiszteli
az érvelést és a tudományt.
Az egyetemi hallgatókból álló közönség – amelynek soraiban elvétve muszlim
fejkendős, illetve kipát viselő hallgatókat is lehetett látni – olykor tapsban
tört ki az iráni vezető megnyilvánulásaira, például amikor a palesztinok hatvan
éve tartó sanyarú sorsát ecsetelte. Óriási nevetést váltott ki azonban
Ahmadinezsád azon állítása, hogy Iránban nincsenek homoszexuálisok, és hogy ott
„nem ismerik ezt a jelenséget”. Szintén mosolyt fakasztó volt, ahogy a nők
jogait ecsetelte, mint ahogy elmondta, a világon Iránban rendelkeznek a
legnagyobb szabadsággal a hölgyek, miközben köztudottan az iráni törvények a
nőket másodrangú emberekként kezelik. Arra a kérdésre, hogy Irán Izrael
államának elpusztítására törekszik-e, Ahmadinezsád nem adott közvetlen választ,
mint ahogy általában a konkrét kérdéseknél kitért a felelet elől. Ehelyett
inkább maga tett fel kérdéseket vagy tartott hosszú elemzéseket a történelemről
és az igazságszolgáltatásról.
A holokauszt tagadásával kapcsolatosan Bollinger meglepően erősen fogalmazott,
mint mondta az iráni elnök vagy „pimaszul provokatív vagy elképesztően
műveletlen”.
Ahmadinezsád minderre úgy reagált, ahogy a tudományoknál is ez a szokás, a
holokausztot is kutatni kell, mert ahogy fogalmazott „semmi sem abszolút”. A
nagy tudását és képzettségét fitogtató elnöknek úgy látszik elkerülte a
figyelmét, hogy számtalanszor bizonyított történelmi tényeket nem lehet ugyanúgy
kezelni, mint tudományos feltételezéseket.
Ahmadinezsád azt is elmondta, hogy azért akart a World Trade Center helyére
ellátogatni, hogy a szeptember 11-ei támadások áldozatai felé kifejezze
együttérzését, ugyanakkor ebben a nagy részvétben megkérdőjelezte, hogy a
terroreseményekért valóban az al-Kaida volt felelős, mondván, hogy több
kutatásra van szükség annak megállapítására, „ki is áll mindennek a hátterében”.
Irán atomprogramjával kapcsolatosan pedig továbbra is azt állította, hogy
országa békés szándékú, valamint tagadta, hogy támogatná a terrorizmust, mivel
mint elmondta, maga az iráni nemzet a terrorizmus áldozata.
A terem zsúfolásig megtelt, a diákok órákon át sorban álltak, hogy átjussanak a
biztonsági vizsgálatokon. Ahmadinezsád beszéde alatt a hallgatóság tagjai néha
fütyülésben vagy tapsban törtek ki, de leginkább csendben hallgatták végig az
iráni elnök nem mindennapi stílusban zajló előadását. Ahmadinezsád egyébként a
Columbia valamennyi diákját hivatalosan meghívta, hogy látogatást tegyenek egy
tetszésük szerint kiválasztott iráni egyetemen.
Többen nagy hibának tartják azt, hogy az amerikai egyetem fórumot biztosított az
iráni elnök számára. Baklövést jelenthet a meghívás amiatt is, hogy az egyetem
elnöke a vendéglátó szerepében nagyon udvariatlanul és keményen viszonyult
vendégéhez. Bollinger megnyilvánulása sokak szerint Ahmadinezsád malmára
hajthatja a vizet, ugyanis ha valaki valakit meghív – akárkiről is legyen szó –
a civilizált világban az a szokás, hogy a vendégnek tiszteletet adjanak. Az
egyetemnek ezzel sikerült alapot adnia az iráni elnök számára, hogy erkölcsi
fölényére hivatkozzon.
Izraelben pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a Columbia Egyetemen tett
látogatásnak egy vesztese mindenképp van, mégpedig Izrael. Ahmadinezsád a
palesztinok hatvan éve tartó szenvedését ecsetelte, amiből világos, hogy
szerinte a térség és általában a világ minden problémájáért valójában a zsidó
állam („a cionista rezsim”) a felelős. Mindeközben pedig a békét hangsúlyozta,
így a béke hírnökeként fellépő Ahmadinezsád gondolatmenete meggyőzően hathat
azok számára, akik nem ismerik a Közel-Kelet összetett problémáinak a gyökereit
és belefáradtak már az ottani harcokról szóló hírekbe. És ha már csak egy
amerikaival is sikerült elfogadtatni álláspontját, Ahmadinezsád már
„nyereségként” könyvelheti el az egyetemi látogatást.
2007. 09. 28. (XI/39)
