Az orosz–amerikai csúcstalálkozó helyszínének kiválasztása önmagában mutatja Szlovákia felértékelődését a térségben, és a szlovák jobbközép kormány közelmúltbeli Amerika-barát politikájának a gyümölcseként is értékelhető. Az elmúlt időszak reformtörvényei és új adópolitikája, a nagymértékben megtelepülő nyugati tőke, a kiszámítható, egyirányú politika, nyilvánosságra hozott múlt – mind olyan tényezők, melyek Nyugaton az ország kedvező megítélését eredményezték. Bush elnök is ebben a szellemben nyilatkozott a hétvégén a Sme cím? szlovák napilapnak adott interjújában: "Tetszik, ahogy az önök politikusai vezetik az országot
tetszik az országuk története, szeretném, ha mások is látnák, mi minden lehetséges. Lássák, hogy egy ország a saját lábára állhat és növekedhet, hogy önbizalmat szerezhet és megerősödhet.”
Mint elmondta, az amerikai elnök szeretne gratulálni a szlovák népnek azért, amit a demokráciáért és a szabadságért tett. Szimpátiáját minden bizonnyal kivívta az az Európában egyre kevésbé jellemző hozzáállás is, hogy az ország továbbra is aktívan, katonákkal támogatja az iraki missziót. Nem véletlen, hogy a keddi EU–amerikai csúcson Európa nevében éppen Mikulás Dzurinda volt az Irakról szóló téma előadója, s itt hangsúlyozta, hogy a koalíciós beavatkozás nyomán örülhetünk ma a közel-keleti országban lezajlott szabad választásoknak.
Némileg árnyalja ebből a szempontból a képet, hogy egy múlt heti reprezentatív felmérés szerint Szlovákia lakosságának 72 százaléka ellenzi az iraki katonai részvételt. Meglepőbb eredmény, hogy arra a kérdésre, melyik elnököt tekintik inkább a demokrácia védelmezőjének a világban, 36 százalék Bush mellett 43 százalék Putyint jelölte meg. Ennek tükrében már nem is olyan meglepő, hogy a szlovák közjogi méltóságok az orosz elnökkel folytatott tárgyalásokon nem kívánják kritikával illetni az oroszországi demokrácia színvonalát. Vagy talán ők úgy gondolják, ezt mégis inkább az amerikai elnökre kellene hagyni.