Most viszont fennáll annak a veszélye, hogy a piac a miniszterelnök struccpolitikájaként fogja értékelni a pénzügyminiszter menesztését. A befektetői bizalom nélkül pedig Lengyelország nem fog tudni kölcsönhöz jutni a hiány fedezésére. Buzek kinyilvánította: nem kíván megszorító intézkedéseket tenni, ugyanakkor az államháztartási hiányt 40 milliárd zlotyn akarja tartani. Az elemzők ezzel ellentétben nem bíznak a kormány ígéretében, a gazdasági miniszter eltávolítása szerintük már a szeptember 23-i választásra való tekintettel történt. Bauc ugyanis költségvetési megszorításokat tervezett, ami a legendás Szolidaritásból kinőtt AWS (Szolidaritás Választási Akció) már amúgy is megcsappant népszerűségének további romlásához vezetne. A kormány tagjai élesen ellenezték a nyugdíjak és más szociális kiadások befagyasztására, valamint adóemelésekre vonatkozó Bauc-tervet. Valószín? viszont, hogy a pénzügyminiszter távozása és a fájdalmas költségcsökkentések elhalasztása ellenére a lengyel gazdaság rossz helyzetéről szóló hírek elkerülhetetlenné teszik a választási kudarcot. Sőt, egyes felmérések szerint az AWS talán még a szavazatoknak a pártszövetségek parlamenti bejutásához szükséges nyolc százalékát sem tudja majd elérni, szemben a kommunista utódpárt SLD-vel, amely jelenleg csaknem ötvenszázalékos támogatottsággal rendelkezik.
"Megfigyelhető a volt kommunista országok területén, hogy az inga mindig mozgásban van: először mindenhol középjobboldali kormány volt, majd baloldali, majd megint középjobboldali jött – hangsúlyozta Konrad Sutarski, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke a Heteknek. – A kilengések viszont egyre kisebbek, nem lehet túl nagy eltérés sem a bel-, sem a külpolitikában a bal- vagy jobboldali kormányzatok között, mert a társadalom nem teszi ezt lehetővé" – tette hozzá Sutarski.
A pénzügyi válság az EU-csatlakozás szempontjából sem közömbös, hiszen kevesebb pénz fog jutni a 2004-re várható uniós csatlakozásra való felkészülésre. Lengyelország egyébként is a legnehezebb tárgyalópartnerek közé tartozik. A lengyelek külföldieknek nem hét évig, hanem tizennyolc évig nem akarnak földet eladni, és nem akarnak beleegyezni abba sem, hogy hét évig ne élvezhessék a munkaerő szabad áramlását. Megfigyelők szerint a lengyelek csökönyössége e két ponton akár a csatlakozni vágyók sorának végére szoríthatja őket, Románia és Bulgária mögé. Jan Kulakowski lengyel EU-tárgyaló hangsúlyozza: nem tekintik versenynek a belépést. Az idősebb lengyelek közül viszont sokan újabb német inváziótól tartanak az EU-bővítés kapcsán. A németek sem tekintenek felhőtlen örömmel a lengyelek belépése elé: szerintük a lengyel politikai életben túl nagy a katolikus felekezet befolyása, a gazdaság ingatag, és az ügyintézés során sok a korrupció.
"Nehéz a mi országaink helyzete, mert az általános fejlesztés mellett a nyugat-európai elvárásoknak is meg kell felelni, például a bányászatra, kohászatra, a nehéziparra és az agráriumra vonatkozólag. Itt homlokegyenest más az elvárás és a mi igényünk" – mondta a Heteknek Sutarski, aki hozzátette: "Minden azon múlik, hogy ki mennyire erős, hogy tud ellenállni az uniós partner nyomásának. Minél nagyobb mértékben benne van egy ország a nemzetközi cégek kezében, annál nehezebb a nemzeti érdekek megőrzése, annál kisebb a mozgástér" – mutatott rá Sutarski.
(Az európai politikai trendekről szóló írásunk: Merre halad Európa?)
2001. 09. 01. (V/35)
