Kína célkeresztjében

Kínai katona a pekingi Haditechnikai Múzeum előtt. Még tart a türelem
Fotó: Reuters

Tajvan szigete még 1949-ben, a kommunista hatalomátvételkor szakadt el Kínától,
amikor a nemzeti párt vezetője, Csang Kaj-sek ide menekült a kommunista Mao Ce-tung
erői elől. A Peking vezetése alatt maradt szárazföldi részen létrejött a Kínai
Népköztársaság, a szigeten pedig a Kínai Köztársaság emigráns kormánnyal. A
szárazföldi Kína, az úgynevezett "egy Kína" politika értelmében türelmetlenül
várja, hogy Hongkong és Makaó után végre Tajvan is visszakerüljön Peking szárnyai
alá (Hetek, 2000. február 26 Kína
invázióval fenyegeti Tajvant.).

A tajvaniak emlékezetében még élénken élnek a négy évvel ezelőtti választások,
amikor Kína fenyegető lépésekkel hívta fel a demokratikus fejlődés útján járó
sziget figyelmét jelenlétére: nagyszabású hadgyakorlatokat folytatott a szigetország
közelében, amire válaszul az Egyesült Államok két anyahajót vezényelt a
térségbe. Alig egy hónappal az idei választások előtt, február 21-én Kína újra
"lecsapott": diplomáciai jelentésben adta értésére a szigetországnak, hogy
ragaszkodik az újraegyesítéshez, és fenntartja magának a jogot, hogy "bármely
eszközzel" elérje azt. Kína "fehér könyve" az eddigi pontok – nemzetközi
beavatkozás, illetve a függetlenség kikiáltása – mellett most az újraegyesítés
késleltetésére irányuló lépéseket is megemlíti mint a kínai támadást kiváltó
lehetséges tényezőt.

Kína nyilvánvalóan úgy látja, itt az idő arra, hogy figyelmeztesse Tajvant és az
egész világot a szigetország valóságos helyzetére. Bár a tajvani választásokon
komoly belpolitikai kérdések is felmerülnek – mint a korrupció visszaszorítása és
a kampányfinanszírozási rendszer reformja – a "csatornaközi kapcsolatok" messze
a legfontosabb témát jelentik minden jelölt számára.

Az angliai Stratford Kutatóintézet elemzése szerint Csiang Cö-min kínai elnök minden
retorika ellenére nagyon jól tudja, hogy országának nem érdeke a feszültség
fokozása, sokkal inkább a konfliktus megelőzése és a nemzetközi ellenőrzés
elkerülése, amit mind a reformerek, mind a keményvonalasok világosan látnak. A Tajvan
elleni agresszió egyet jelentene azzal, hogy Kína elveszíti esélyét a
Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) való bekerülésre, amelyet a reformerek a piaci
liberalizáció és a gazdasági fellendülés feltételének tekintenek. A WTO-ba való
bekerülés kulcsa az amerikai szenátus kezében van, amely a tajvani választások után
fog szavazni a Kínának felkínált kereskedelmi kedvezményekről.