Rendszeresen készítesz riportokat a magyar belpolitikai helyzetről a legnézettebb svéd kereskedelmi televíziónak. Ennyire érdekli a svéd nézőket Magyarország?
– Igen, különösen az utóbbi időben. Több mint húsz éve élek Svédországban, de korábban soha nem kellett ennyit magyarázkodnom a magyarságom kapcsán. Alig tudok úgy beszélgetni valakivel, hogy ne kérdezzenek rá, mi folyik itt. Ezek a kérdések sokszor torzak, durvák – például az Új Színház kapcsán azt kérdezik, hogy valóban újnáci lett-e a Nemzeti Színház –, de jelzik azt, hogy van egy felfokozott érdeklődés Magyarország iránt. Úgy látják, hogy egy nagyon érdekes „kísérlet” zajlik nálunk – társadalmi, politikai és gazdasági szempontból egyaránt. Ez a kifejezés annak nyomán terjedt el a külföldi sajtóban, hogy maga Orbán Viktor tavaly ősszel arról beszélt Londonban, hogy Magyarország egy laboratórium, ahol a modern világ kihívásaira a hagyományos értékeken alapuló válaszokat kívánnak adni. Sokan kíváncsian figyelik, hogy hol van a fal, a kormány meddig megy el a demokratikus intézmények kiiktatásában, az ország külföldi reputációjának lerombolásában, vagy éppen a Brüsszellel szembeni szabadságharcban és a Putyin felé való közeledésben. Az aggódás persze nem teljesen önzetlen: a svédek számára nagyon nem mindegy, hogy Magyarország stabil marad-e, és érdemes-e itt befektetni, megéri-e az Elektroluxnak itt maradnia, vagy át kell települnie pár ezer kilométerrel odébb.
Az ilyen kérdéseket politikai irányultságtól függetlenül teszik fel neked?
2014. 03. 21. (XVIII/12)
