hetilap

A szabadság és a szabad akarat fogalma régóta foglalkoztatja a filozófusokat és a teológusokat. Ha ugyanis nem létezik szabad döntés, ha a különböző lények cselekedetei valójában előre meg vannak határozva, akkor felelősség sem létezik a cselekedetekért, hiszen senki sem vonható felelősségre olyan tettért, amelynek véghezviteléről nem ő hozott döntést. Ebben az esetben a bűn fogalma is kiüresedik (mert attól elválaszthatatlan a felelősség), sőt éppígy jó cselekedet sincs, legfeljebb hasznosnak mondható egy tett; vagyis megszűnik az erkölcsi értékítélet lehetősége, és értelmét veszíti minden etika. Erkölcs tehát nem létezik szabad akarat nélkül. Ha nincs szabadság, akkor sem Isten, sem más nem vonhatja felelősségre az embert semmiért.

Azonban ha mindennek van oka, és az okok teljesen meghatározzák az okozatot, akkor a szabadság elvileg lehetetlen, akár spirituálisan tekintünk mindent meghatározottnak, akár anyagi okok miatt. Inkább az előbbiekhez sorolhatók a fatalista (sorsszerűségben hívő) sztoikusok, akik éppen ezért a szabadságot úgy határozták meg, hogy az mindössze „felismert szükségszerűség”; az utóbbiak a teljesen materialisták, akik közül például a marxisták éppen ezért vették át a sztoikusok e meghatározását. Ebben az esetben a szabadság, illetve a szabad akarat az ember számára pusztán abban áll, hogy felismeri a – szellemi vagy anyagi – okok által diktált megváltoztathatatlan szükségszerűséget, és tudatosan ahhoz alkalmazkodva dönt. Ez a felfogás azonban nem elégíti ki az ember szabadságigényét, ettől nem érezzük magunkat szabadnak, hiszen a döntésünk valójában csak egy kényszer tudatos elfogadása, és e tudatosság nem feledteti azt a tényt, hogy nem cselekedhettünk másképp, mint ahogy cselekedtünk.

Ami véletlen, az szabad?

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek