Herzl Tivadar korán felismerte, hogy egy zsidó állam létrehozásához szüksége lesz a kor nagyhatalmainak támogatására is. Ennek megfelelően a Római Katolikus Egyházat is megkereste, hogy elmondhassa a pápának nagyszabású terveit. 1904-ben – nem sokkal halála előtt – találkozott X. Pius pápával, akinek elmondta, hogy mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy Jeruzsálemet és a szent helyeket mindenki számára szabadon hozzáférhetővé tegyék. Ennek ellenére X. Piusz közölte: „Nem, nem támogathatjuk ezt a mozgalmat. (…) A zsidók nem ismerték el a mi Urunkat, ezért mi sem ismerhetjük el a zsidó népet. (…) A zsidókat nem támogathatjuk abban a törekvésükben, hogy megszerezzék a szent helyeket.” (Cion pápája. Hetek, 2014. május 30.)
Herzl ekkor szembesült vele, hogy olyan teológiai konfliktus áll fenn a katolikus egyház és a zsidók között, ami mélyen áthatja a politikai döntéseket is, s mely ellen érvekkel nem lehet küzdeni. Az első világháború azonban átrendezte a geopolitikai helyzetet, Palesztina brit mandátumterület lett, ők pedig elkötelezték magukat amellett, hogy a zsidók nemzeti otthont létesíthessenek őseik földjén.
A „corpus separatum” terve
2014. 06. 13. (XVIII/24)
