Ferenc pápa úgy tűnik, hogy mindenkit hajlandó a béke emberének elfogadni, a tényektől függetlenül. Szó nélkül odaállt imádkozni a Betlehem melletti biztonsági falhoz, annak ellenére, hogy azon a holokausztot durván relativizáló feliratok voltak láthatók. „Betlehem olyan mint Varsó” – állt az egyik graffitin, csupán néhány méterre a pápa lehajtott feje mellett. Az egyházfő nem tett említést arról, hogy a fal a 2000 és 2002 közötti tömeggyilkos intifáda után épült, a gyerekeket, nőket és időseket válogatás nélkül gyilkoló palesztin terroristák elleni védekezésül.
A pápa Jeruzsálemben testvéri ölelésben részesítette Muhammad Husszein sejket, aki vad antiszemitaként a zsidóságot Allah ellenségeinek tartja, jogosnak tartja az öngyilkos merényleteket és rendszeresen azzal vádolja Izraelt, hogy az Al-Aksza mecset elpusztítására törekszik. Néma maradt akkor is, amikor Fuad Twal latin pátriárka Betlehemben az izraelieket Heródes királyhoz (értsd: a gyerekgyilkos mészároshoz) hasonlította. Abbasz elnököt is a szokásos nyugati mantra szerint a „béke emberének” nyilvánította, említést sem téve az ellenőrzése alatt álló területen zajló antiszemita propagandáról (nem is beszélve a palesztin egységkormányba befogadott Hamasz gázai terrorjáról, ahol már mutatóban sem maradtak keresztények). Nem helyesbítette Abbászt, aki rendszeresen palesztinnak állítja Jézust. Ha pedig a pápa nem áll ki Jézus mellett, akkor miért kellene ezt elvárni világi politikusoktól?
A Vatikán az utóbbi évtizedben egyszer próbált meg – óvatosan – emlékeztetni arra, hogy milyen veszély fenyegeti a világot az iszlám fundamentalizmus terjedése által. XVI. Benedek 2006-ban a regensburgi egyetemen tartott beszédében idézte II. Manuel Palaiologos bizánci császárt, aki szerint Mohamed „semmi olyan újdonságot nem hozott, ami ne lenne gonosz és embertelen, mint amilyen a parancsa is, hogy kard által hirdessék a hitet, amelyet prédikált”. A pápa a beszédében jelezte, hogy ezt a véleményt túlzónak tartja, ám szavai mégis olyan felzúdulást váltottak ki, hogy azóta a Vatikán még véletlenül sem bírálja az iszlám fundamentalizmust. Ez a szándékos vakság is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években egyre erőteljesebbek és módszereikben egyre brutálisabbak lettek a keresztényellenes iszlám támadások, Indonéziától Nigériáig, Szudántól Irakig. Az elmúlt hetek eseményei azt jelzik, hogy a pápa közel-keleti útja inkább bátorítást adott a dzsihád harcosai számára, akik azt látják, hogy a keresztény világ morális vezetője egyetlen szóval sem bírálja őket. A nemzetközi média pedig a jól bevált módszerrel egymástól elszigetelve mutatja be az eseményeket, a pakisztáni Karacsi repülőtere elleni támadástól kezdve a nigériai lányrabló tömeggyilkosokon át a szíriai terrorig, anékül, hogy összekötné a felháborító események mögötti világnézetet és vallási ideológiát.
2014. 06. 13. (XVIII/24)
