A hagyományos zsidó időszámítás szerint 5773-at írunk az ember teremtése óta. Eszerint 6000-ig még 227 év lenne hátra, vagyis a mi időszámításunk szerinti 2240-ben érkezne el a nagy korszakváltás, amely az emberiség békés és boldog évezredét elhozza. Ugyanakkor az Encyclopaedia Judaicának a zsidó időszámítással foglalkozó egyik szócikke (Seder Olam Rabba) arra figyelmeztet, hogy a hagyományos ókori számítás a történettudomány mai eredményeihez képest legalább 166 évet biztosan késik (de lehet, hogy még többet is). Így valójában már legalább az első emberpár teremtésétől számított 5939. évben járunk, és 6000 legkésőbb 2074-ben (vagy még hamarabb) várható. De miért ennyire fontos ez?
A Talmud e világkorszak hatezer éves időtartamának tanítását rendkívül nagy prófétai tekintélyhez, magához Illés prófétához köti, így ez azóta is a rabbinikus judaizmus hivatalosan elfogadott álláspontja: „Illés házában taníttatott: A világ hatezer évig áll fenn. Kétezer év zűrzavar (tohu), kétezer év Törvény (tora), kétezer év a Messiás napjai – de bűneink megsokasodása miatt azokból kimaradtak, amik kimaradtak.” (Babiloni Talmud, Szanhedrin 97a–b; e szóbeli hagyomány ősiségét bizonyítja, hogy a Talmud egyébként többségében arámi nyelvű szövegében is héberül szerepel, úgynevezett bárájtá).
Az első kétezer éves korszak számlálása a Biblia alapján egyértelmű, mert az pontosan megadja, hogy a Teremtéstől a Vízözönig 1656 év telt el, Ábrahám pedig a Teremtés 1948. évében született (Mózes 1. könyve 5–11. fejezet). A Vízözönig nem adatott erkölcsi törvény az emberiségnek, ezért fulladt az a kor totális anarchiába, ahogyan erről a Biblia beszámol; majd Noé kap ugyan néhány útmutatást, de az igaz istenismeret Ábrahámig még várat magára. Ezért nevezi a Talmud ezt a kétezer évet a zűrzavar, a pusztulás (tohu) korszakának. A klasszikus Talmud-kommentárok szerint (lásd keretes írásunkat) Ábrahám 52 évesen, azaz a Teremtés 2000. évében ismerte meg és kezdte el hirdetni Háránban az Egyetlen Istent, és ezzel megkezdődött a kiválasztott nép története, azaz a törvényadás (tora) kétezer éve. A rabbinikus számítás szerint Ábrahám 52. évétől a Második Templom lerombolása (ez a rabbinikus felfogás szerint i. sz. 68) utáni 172. évig (i. sz. 240) tartott a Törvény kétezer éve, azóta pedig a szintén kétezer éves messiási kor tart, amelynek már az elején meg kellett volna jelennie a Messiásnak, ám ez – a rabbinikus felfogás szerint – Izrael bűnei miatt elmaradt, késik, halasztást szenved, így az azóta eltelt évek elvesztek (kiestek, kimaradtak). A Messiás kétezer évének elteltével ér véget az egész hatezer éves világkorszak, és kezdődik el a hetedik ezer év, amely a világ „szombatja” lesz.
2013. 01. 11. (XVII/2)
