A tanulmány több mint tíz évre visszamenőleg vizsgálta a 13 és 17 év közötti korosztály egyéni és közösségben való hitgyakorlását, s ennek során arra a következtetésre jutott, hogy a mostani tizenévesek kevesebb hangsúlyt fektetnek a szellemi életre, mint például a 12 évvel ezelőtti keresztény fiatalok.
A felmérés olyan tevékenységeket vizsgált, mint például a közösségi csoportokban való részvétel, imádkozás, vasárnapi iskolában való részvétel, adományok az egyháznak, Biblián kívül más spirituális témákkal kapcsolatos könyvek és újságok olvasása, valamint az evangelizáció, vagyis az, hogy a hívő fiatalok mennyire hajlandók beszélni Jézus Krisztusban való hitükről más világnézetű társaik előtt.
A felmérés készítői ez utóbbi területen tapasztalták a legdrámaibb változást. Míg 1997-ben a megkérdezett tizenévesek 63 százaléka beszélt hitéről más vallást gyakorló embereknek, addig 2009 decemberében ez az arány 45 százalékra csökkent le. Egyes vélemények szerint ez a tendencia annak tudható be, hogy a keresztény fiatalok igazodni próbálnak ahhoz a kultúrához, amely a hittel kapcsolatos „merészebb”, elkötelezett állításokat vagy az erőteljes evangelizálást népszerűtlennek igyekszik beállítani. Miközben a megkérdezett diákok többsége egyetért azzal, hogy jó dolog kereszténynek lenni, addig egyre kevesebben gondolják azt közülük, hogy érdemes másokkal Jézusba vetett hitükről beszélni.
A tanulmány szerint a többi területen kisebb arányú elmozdulások tapasztalhatók, de statisztikailag ezek is figyelemre méltók. A vasárnapi iskolák látogatottsága például az 1997-es 35 százalékról 30 százalékra csökkent le, a keresztény közösségi csoportokba való járás pedig 30 százalékról 21 százalékra esett vissza. A fiatalok kevesebb pénzadományt adnak az egyházaknak, mint 12 évvel ezelőtt, de többen az imádkozás gyakorlatát is elhagyták – 1997 óta 81 százalékról 71 százalékra csökkent azok aránya, akik Istenhez imádkoznak.
A fentebb említett tendenciák eltérően jelentkeznek a katolikus és a protestáns fiatalok között. A katolikus tizenévesek a protestánsokhoz képest kevésbé aktívak a spirituális tevékenységekben. Egyre kevesebb katolikus tinédzser jár vasárnapi iskolába vagy kis csoportokba, és csökkentek az egyháznak juttatott adományok is az elmúlt években. A 13 és 17 év közötti protestánsok közül ezzel szemben többen imádkoznak és olvasnak Bibliát, mint 1997-ben, valamint nőtt azoknak a száma is, akik istentiszteleteken vagy ifjúsági összejöveteleken vesznek részt.
Ugyanakkor ennél a csoportnál még drámaibban hat a személyes evangelizálásban tapasztalt visszaesés: míg 1997-ben a fiatalok 72 százaléka beszélt hitéről nem hívő embereknek, addig 2009 végén ez az arány már csak 53 százalék volt. A protestánsokon belül egyébként a hagyományos felekezeteknél inkább csak az ifjúsági csoportokban folytatott tevékenység nőtt az elmúlt időszakban, az evangéliumi keresztény
fiatalok hitélete viszont közösségi és egyéni szinten is aktivizálódott.
A felmérést végző Barna Research Group elnöke hangsúlyozta, hogy a tanulmányban kimutatott egyes tendenciákat valószínűleg sok egyházvezető nem érzékeli, mivel a „leglátványosabb” tevékenységek, mint például az istentiszteletekre vagy ifjúsági csoportokba való járás nem sokat változott az elmúlt években. A felmérésből azonban kiderül, hogy a tinédzserek számára a vallási tevékenység részben arra szolgál, hogy a legfontosabb személyes kapcsolataikat fenntartsák. Ugyanakkor a technológia fejlődésével és az internetes közösségi portálok terjedésével megfigyelhető, hogy a tizenéves korosztály kapcsolatok és kötődések iránti igényei átalakulnak, például – David Kinnaman elnök szavaival élve – „az Istennel való beszélgetés háttérbe szorult a Facebookkal szemben”.
2010. 07. 16. (XIV/28)
