Ez a nap a Salamon által épített Első Templom babilóniak által történt lerombolásának napja (i. e. 586). Megdöbbentő módon a Második Templom is ugyanezen a napon pusztult el a rómaiak kezétől i. sz. 70-ben. De ugyanezen a napon űzték ki a zsidókat Spanyolországból is 1492-ben – érthető tehát, hogy a jóm kippur, a nagy engesztelőnap után ez Izrael legfontosabb böjtnapja. Jeruzsálemben a Siratófal előtti tér teljesen megtelik, sokan plédeket terítenek le, és a földön ülnek egész nap (ez is a gyász jele), a tűző napon. Jeremiás siralmainak könyvét olvassák, amely az Első Templom pusztulását siratja. A Templom újjáépítését szorgalmazó szervezetek minden évben demonstratív módon megkísérlik a Harmadik Templom leendő alapkövét fölvinni a hegyre, amelyet azonban a már készenlétben álló rendőrség megakadályoz, hiszen ez világháborús konfliktushoz vezethetne.
A babilóni fogságból a Szentély pusztulása után hetven évvel hazatérő, beszédeivel a Második Templom felépítésére buzdító Zakariás próféta könyvében (7–8. fejezet) olvashatunk először arról, hogy a zsidók „néhány éve”, pontosabban „hetven esztendeje” böjtölni „szoktak” az ötödik hónapban, vagyis Áv hónapjában (lásd keretes írásunkat!), és meg akarják kérdezni Istent, hogy folytassák-e tovább ezt a szokásukat. Tekintettel arra, hogy a zsidó hagyomány nem tud más böjtről az ötödik hónapban, mint a tisá b’Ávról, biztosra vehetjük, hogy itt erről az ünnepről van szó – vagyis ebből kiderül, hogy az emléknap megtartása a babilóni fogságban alakult ki, emberi kezdeményezésre ugyan, de azután Isten utólagos jóváhagyását kérve.
Zakariás próféta által Isten további három böjtről is beszél, amelyek a Jeruzsálem elleni babilóni ostrom főbb eseményeit követik: a negyedik, a hetedik és a tizedik hónapban is kialakult szokássá vált egy-egy gyásznap, azonban ezek egyike sem olyan jelentőségű, mint Áv kilencedike, amelyen a Templom pusztult el. I. e. 584-ben a tizedik (Tévét – december-január) hónap 10-én kezdte meg Nebukadneccár babilóni király Jeruzsálem ostromát, és ugyanezen a napon a Babilóniában élő Ezékiel prófétának meghalt a felesége, azt jelképezendő, hogy Isten Jeruzsálemet tekintette – házasságtörő – feleségének. Erre emlékeztet „a tizedik hónap böjtje”. Két évvel később az ostromtól már teljesen kiéhezett város kőfalát sikerült áttörniük a babilóniaknak a negyedik (Támmúz – június-július) hónap 17. napján, és elfoglalták a várost – erre emlékezik „a negyedik hónap böjtje”. Egy hónappal később tisá b’Áv napján elpusztították a Templomot – majd a hetedik (Tisri – szeptember-október) hónap 3-án megölték Gedáliást, a babilóniak által kijelölt helytartót, és ezzel a nép teljesen elvesztette a hazáját. Ez a „Gedálja böjtje”, amelyet Zakariás „a hetedik hónap böjtjének nevez” (bár egyes értelmezések szerint ez magára a jóm kippurra is vonatkozik, amely ugyanabban a hónapban van!).
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »