A „tejjel és mézzel folyó föld” a Bibliában annak a Kanaánnak állandó
jelzője, amelynek birtokba vételét maga az Örökkévaló ígérte meg Izrael fiainak:
„Ti örökölni fogjátok az ő földjüket, mert én nektek adom azt örökségül, azt a
tejjel és mézzel folyó földet”. Az 1997 óta kutatott Tel Rehovban a nyár végén
Amihai Mazar, a jeruzsálemi Héber Egyetem régészprofesszora által vezetett
ásatásokon kerültek elő méhkaptárak. Az ókori méhészetre utaló régészeti leletek
eddig csak a hellenisztikus korból kerültek elő, a mostani kaptárak korát a
szakértők – a bennük talált szerves anyagok C14-es (szénizotópos) vizsgálata
alapján – az egységes királyság korára, az i. e. 10. század végére, 9. század
elejére teszik. A Tel Rehov-i méhészetben eddig három sorban elrendezett közel
harminc jó állapotban lévő kaptár került elő, míg az adott területen a teljes
számukat százra teszik. A 80 cm magas és 40 cm átmérőjű kaptárakat agyaggal
tapasztott szalmából készítették. Egy-egy kaptárban három lép lehetett. A
helyszínt felkereső méhész szakemberek szerint a Tel Rehov helyén álló ókori
településen évente összesen mintegy 500 kg mézet állíthattak elő. A helyszínen
kultikus tárgyakat, például mezítelen istennőszobrokkal ellátott négyszarvú
oltárokat is találtak, ami a bálványimádó kanaánita kultuszok továbbélésére utal
a Bét-Seántól délre fekvő városban. A helyszínen egy „Nimsinek” felirattal
ellátott korsófület is találtak. Ez a név Jéhu nagyapjáé volt, és a területen
másutt is előfordult már régészeti leleteken. Elképzelhető tehát, hogy Jéhu
családja a Bét-Seán-völgyből származhatott. A kutatók többsége mindeddig úgy
vélte, hogy a héber Bibliában több mint félszázszor előforduló méz a datolyából
és fügéből kinyerhető mézre vonatkozik, mert a Szentírásban nem találunk utalást
a méhészetre. A mostani felfedezés arra látszik utalni, hogy a lépesméz
előállítása a honfoglalás után is tovább folytatódott Izrael földjén.
„Égig megerősített városok”
2007. 09. 28. (XI/39)
