Fotó: Reuters
A jogszabály elkészítéséhez a román jogi szakértők tanulmányozták az
ausztriai, a belgiumi, a csehországi, a szlovákiai mintákat és több más állam
hasonló törvényeit. A törvény több pontban is leszögezi az összes állampolgár
szabad vallásgyakorlásra vonatkozó jogait. Kimondja, hogy senkit sem érhet
diszkrimináció vallási meggyőződése miatt. Az egyházak tevékenysége szabad:
feltéve, ha nem sértik a közrendet, nem ellentétesek a köztisztasági
előírásokkal, a közerkölccsel, és nem sértik az alapvető emberi jogokat és
szabadságokat.
A szabad vallásgyakorlás joga 16 éves kora után illeti meg a romániai
polgárokat, de már 14 éves kora után nem lehet beleegyezése nélkül más vallásra
téríteni. A törvény természetesen azt is kimondja, hogy az állam vallási
ügyekben minden téren semleges. A kisebb egyházak joggal kifogásolják azt, hogy
a törvény 7. paragrafusa külön, név szerint említi a Román Ortodox Egyházat,
miközben a többi bevett egyház „szerepét a nemzeti történelemben” csak általában
ismeri el. Ismerve az ortodox egyház lobbierejét, az is eredmény, hogy sikerült
elkerülni az ortodox egyház államvallási státusba emelését.
Egy másik olvasat szerint a törvény – teljes címe: A szabad vallásgyakorlásról
és az egyházak általános működéséről – lényegében a pénzről szól. A diktatúra
1948–49 között szinte minden bevételi forrásától megfosztotta az államosítás
révén az egyházakat. Állami támogatás nélkül sem az ortodox egyház nem építhetne
úton-útfélen templomokat és kolostorokat, de bizonytalanná válna sok protestáns
lelkész vagy vallástanár fizetése is.
Az állam a támogatásért cserébe erőteljesen beavatkozik az egyházak életébe –
úgy tűnik, a törvénynek ez a lényege. Ezt kifogásolta a tervezetet tárgyaló
nemzetközi jogi szakértő testület, az Európa Tanács Velencei Bizottsága is, de
elismerte, a támogatónak lehetnek feltételei, hova jut a pénz. Először is
törvényesen elismert egyház csak az a közösség lehet, amely legalább 12 éve
folyamatosan működik az ország területén.
A taglétszám tekintetében a jogszabály a párttörvényhez többé-kevésbé hasonlóan
fogalmaz. Bevett egyház csak az lehet, melynek taglistáján legalább a
népességnek a legutóbbi népszámlálás szerint számolt 0,1 százaléka szerepel – ez
jelenleg 21680 fő. Tény, hogy ebbe a keretbe mind a 18, jelenleg elismert
felekezet beletartozik, de megnehezíti az új pályázók dolgát. (A törvény itt a
szlovák jogszabályhoz hasonlít leginkább – lásd keretes írásunkat.) A
könnyebbség a párttörvényhez képest az, hogy az számszerűen 25 ezer főt szab meg
alsó határként; ráadásul úgy, hogy a tagságnak az ország legalább 15 megyéjét
reprezentálnia kell. Az egyházak elismerésének további feltétele, hogy
alapszabályaik, kánonjaik ne sértsenek emberi jogokat. A kérelmező közösségek
dokumentációjukat a kulturális és vallásügyi minisztériumhoz kell hogy
benyújtsák, majd elismerésükről a kormányhoz határozatot. Akinek nincs kedve
vagy lehetősége ezt a procedúrát végigjárni, már 300 igazolt taggal és kéthavi
bruttó átlagbérnek megfelelő alaptőkével vallási egyesületet jegyezhet be. A
bejegyzésnek itt is feltétele az alapszabályzat benyújtása, de a döntést a
területileg illetékes bíróság jegyzője hozza meg. Már létező egyesület is
átalakítható vallási jellegűre. A fő megszorítás: ezek a szervezetek nem kapnak
állami támogatást.
A tavalyi költségvetés egyházak támogatására és az egyházi alkalmazottak
fizetéséhez való hozzájárulás címén mintegy 42 millió eurónak (10,3 milliárd
forint) megfelelő keretet biztosított. A legnagyobb tétel a fizetési
hozzájárulás, amelyből kiegészíti az állam a 16610 egyházi alkalmazott bérét,
köztük a közméltóságként elismert 83 pátriárka, metropolita, püspök,
püspök-vikárius, püspökhelyettes, segédpüspök, főrabbi, főképviselő és mufti
fizetését.
Templomba főleg az idősebbek, az 55 év fölötti nyugdíjasok és a 15–25 éves
fiatal korosztály jár: ők hajlandók is az adakozásra, de nemigen telik rá. Az
alkalmazásban lévő középréteg, a jól kereső 25–45 év közöttiek viszont egyre
kevesebb érdeklődést tanúsítanak a vallás iránt. A törvény szerint a másodlagos
forrás a jövedelemadóból az egyházak alapítványai javára leírható egy százalék,
illetve a céges szponzorizáció. Csak harmadik lehetőségként szerepel az, hogy az
állam „kérésre támogatja a bevett egyházak alkalmazottainak fizetését”.
Az állam támogatja továbbá az egyházak szerepvállalását a szociális ellátásban.
A törvény azt is kimondja, hogy az egyházaknak joguk van fegyelmi ügyekben csak
az érvényes belső szabályzatuk szerint eljárni, de szabálysértési és
büntetőügyekben az állami törvények érvényesek.
A törvény garantálja az egyházi oktatás szabadságát, azzal a feltétellel, hogy a
vallásoktatási tanterveket láttamoztatni kell a kulturális tárcával, és el kell
fogadtatni az oktatási minisztériumban. A felsőfokú teológiai képzés tanterveit
az illető intézmény szenátusa, a teológiákon oktató egyetemi tanárok státusát
pedig az oktatási minisztérium ismeri el.
2007. 01. 26. (XI/4)
