hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A Felkent napja
Kire is emlékezünk karácsonykor?

2006. 12. 26.
Az ókori világban se szeri, se száma nem volt azoknak az uralkodóknak és vallásalapítóknak, akik ködös, misztikus legendák homályába vesző eredettel dicsekedtek. Jupiter, Vénusz, Mars, Apollón vagy maga a Nap: a hiszékeny, babonás tömegnek voltaképp mindegy volt, melyiktől ered a kötelezően imádandó „isteni felség”, ellenőrizni úgysem tudta senki. Nem így a zsidó vallásban, amely kezdettől elutasította a politikai vezetők istenítését; de amelynek alapokmányában, az Ószövetségben már a legelső fejezetektől kezdve megtalálható a Messiásról, vagyis (a Felkent) Szabadítóról szóló ígéret.

Igaz ugyan, hogy az idők folyamán magán a zsidóságon belül is több elképzelés
alakult ki a Messiás (görög szóval: Khrisztosz) kilétével kapcsolatban, néhány
konkrét dologban messzemenő egyetértés uralkodott. Ilyen volt példának okáért
az, hogy a Felkentet maga Isten fogja nemzeni: „Én kentem ám fel az én
királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényül hirdetem: Az Úr mondá
nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” – szólt a 2. zsoltár profetikus
ígérete, amelyet a Kumrán közelében lakó esszénusok – Jézus születése előtt nem
sokkal – szintén konkrétan értelmeztek: „Ez a hírnév férfiai… ülésének rendje,
amikor [Isten] a Messiást nemzi” – olvasható

A Messiás szabályzata című iratban. Jézusnak az Újszövetségben többször
előforduló „Isten Fia” elnevezése is legfeljebb olyan modern tudósoknak
jelenthet gondot, mint az oxfordi Vermes Géza, aki szerint a „valódi” Názáreti
jobban hasonlított egy identitászavaros zsidó vándortanítóra, mint a Dicsőség
Urára. (Vermes az ennek ellentmondó evangéliumi szöveghelyeket egyszerűen
félresöpri, mondván, hogy azok a kései egyházi hagyományt tükröző utólagos
betoldások.) Ugyanez vonatkozik a szűztől születésre is, amely szintén a
Messiásra vonatkozó és a tömegek által évszázadokon át valóságosan várt ígéretek
közé tartozott: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és
szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ézs 7:14). Az almá héber szót a
kereszténység előtt született Hetvenes görög fordítás (Szeptuaginta)
parthenosznak, azaz „szűz”-nek adta vissza, amely teljes mértékben ráillett
Máriára, József jegyesére, aki így mutatkozott be az angyalnak: „férfit nem
ismerek” (Lk 1:34). Józsefről Máté is megjegyezte, hogy „nem ismerte meg őt
[Máriát], míg meg nem szülte az ő elsőszülött fiát”.

A világon élő egymilliárd keresztény ma is megemlékezik arról a napról, amelyen
„az Ige testté lett és lakozott miközöttünk” (Jn 1:14). De vajon jó időben
ünnepelünk-e? Az Újszövetség nem nevezi meg Jézus Krisztus születésének pontos
dátumát (csak az évre történik utalás, de a történészek erről is mindmáig
vitatkoznak), így csak találgatásokra vagyunk utalva. (Lásd „A Messiás
születése” című keretes szövegünket.) Egy bizonyos: a december 25-ei ünnep
viszonylag kései fejleménynek látszik az egyháztörténetben.

Az Aranyszájú tévedése

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!