Az erőteljes örömtől telített istentiszteleteken történt szokatlan események főleg Észak-Amerikában kaptak nagy publicitást a vallási és világi médiában egyaránt. Az "öröm-ébredés" képviselői szerint a Szent Lélek (Szellem) szokatlan működésének célja az, hogy a hívőket felfrissítse, érzelmi, fizikai gyógyulásban részesítse, és az Isten személye iránti úgynevezett "első szeretetre" visszavezesse. Nézetük szerint ugyanis a nyolcvanas években a pünkösdi-karizmatikus mozgalom is kiszáradt, istentiszteleteik merevvé, komolykodóvá váltak, és a formalizmus, dogmatizmus irányába elmozduló mozgalomban a tanítások háttérbe szorították az Istennel való közvetlen és személyes megtapasztalásokat, élményeket.
Az "új hullámnak" rövid időn belül nemzetközi "erőközpontjai" alakultak ki (Észak-Amerikában például a floridai Lakelandben, Pensacolában, az oklahomai Tulsában, valamint Torontóban, Dél-Amerikában Buenos Airesben, Európában Angliában, Kelet-Közép-Európában pedig Budapesten, a Hit Gyülekezetében). A Hit Gyülekezetével 1995 februárjától 1998 júniusáig 152 istentiszteletet tartottunk a Budapest Sportcsarnokban. Az összejövetelek átlagos létszáma tízezer fő volt, a három év alatt legalább nyolcvanezer ember fordult meg ezeken az istentiszteleteken. Tizenötezer ember fogadta el Jézus Krisztust személyes Megváltójának, és 6800-an részesültek vízkeresztségben. Valamennyi ilyen konferenciánk nemzetközi jellegű volt, külföldi vendégeink hatvan különböző országból érkeztek, egy-egy istentiszteletünkön átlagosan mintegy ezer külföldi vett részt. Egyes szomszédos országokból (Csehországból, Szlovákiából, Romániából) autóbusszal érkeztek a vendégek, de más közeli nemzetekből is rendszeresen népes küldöttség vett részt a konferenciákon. 1997-től e "titkos összejöveteleinket" az interneten video és audio élő adásban közvetítettük legalább hat nyelven szinkrontolmácsolással (angol, német, orosz, román, szlovák, cseh), s "az ország legtitokzatosabb egyházának" ezen istentiszteleteiről összesen 228 órányi videofelvételt lehetett megvásárolni nyilvánosan. Állítólagosan "rasszista" és "idegengyűlölő" közösségünkbe rendszeresen érkeztek Izraelből, illetve afrikai, ázsiai és arab országokból is vendégeink: Ghánából, Nigériából, Vietnamból, Egyiptomból, Iránból, Irakból stb. Eközben rendszeresen (heti két alkalommal, mintegy négyezer ember részvételével) tartottuk istentiszteleteinket a Folyondár utcai Vasas Sportcsarnokban, és lázasan építettük a Hit Parkot és Csarnokot a Gyömrői úton. (Így töltöttük el a később egyesek által "válságnak" és "katasztrófának" minősített időszakot
)
Támadások kereszttüzében
Az "öröm-ébredésről" olyan értékes, mértéktartó bírálatokat is írtak, melyeket nagyon is ajánlatos a modern pünkösdi-karizmatikus mozgalom résztvevőinek figyelembe venniük; de heves és agresszív reakciókat, romboló kritikákat is kiváltott, főként a szesszacionista teológiai felfogás szélsőséges hívei körében. Észak-Amerikában az új ébredés ellen Hank Hanegraaff, John MacArthur stb. által írt könyveknek volt elsősorban erőteljes visszhangja. Az általuk megfogalmazott kritikák között azonban alig lehetett értékes véleményt találni, álláspontjukat, magatartásukat teológiai előítéletek, rosszindulat, rombolási szándék és inkorrektség jellemezték.
Az "új hullámmal" szemben a következő főbb vádak fogalmazódtak meg: az úgynevezett "öröm-ébredés" pszichológiai manipuláció által gerjesztett csalás, hamis ébredés, az ördög munkája, mert Isten – úgymond – nem nyilvánul meg önkívületi viselkedésben, ez az egész "miszticizmussal és érzelemhajhászással átitatott, vallásos karnevál". Hanegraaff szerint a modern pünkösdi-karizmatikus evangelisták kultikus és elhibázott nézeteket vallanak a Szent Lélekről, álláspontja szerint a földreesés ellentétes a keresztény hittel, ilyeneket hindu guruk, kuruzslók és hipnotizőrök tesznek. Egyébként is – véli a kritikus –, a pünkösdi-karizmatikus hívők megcsalatott emberek, vezetőik szándékos csalók, sarlatánok, akik hipnózis segítségével szolgai állapotba taszítják a hívőket. Ezeken az összejöveteleken pedig nem más, mint tömeghisztéria, agymosás történik.
Hanegraaff szerint a pünkösdi-karizmatikus mozgalomban nem ébredés, hanem a "nagy aposztázia" zajlik, amelyben a keresztény hit lényege "szisztematikusan a feje tetejére áll". A mozgalom gyümölcsei az okkultizmuséihoz hasonlóak: káosz, kiábrándulás, depresszió. "A kereszténységben változik a lényeg – a hittől az érzések, a tényektől a fantázia, az okoktól az ezoterikus kinyilatkoztatás irányába mozdul el. Én ezt a változást hívom hamis ébredésnek" – idézi Hanegraaffot Michael L. Brown Senki meg ne csaljon titeket című könyvében. Hanegraaffnak lesújtó véleménye van a pünkösdi-karizmatikus dalokról is: "Napjaink hamis ébredése olyan dalokat produkál, amelyek csak felületesnek, sekélyesnek és szégyenletesnek nevezhetők." A pensacolai ébredésnek sem kegyelmez a haragos "hitvédő", annak ellenére, hogy az ottani vezetők erőteljesen hangsúlyozzák a bűnbánatot és a szentséget. A pensacolai bizonyságokat mégis a jonestowni, wacói és Heaven's Gate-i szörnyűségekkel hozza összefüggésbe.
2000. 03. 11. (IV/11)
