hetilap

"A Nap fiai": a fáraók



Bár az istenkirályság eszméje a történettudomány mai állása szerint Egyiptomból
ered, a kutatók szerint a fáraók istenítése egyáltalán nem mindig jellemezte
egyformán az egyiptomi vallást. Az Óbirodalom idején uralkodó fáraók "Nagy Isten"-nek
hívatták magukat; de a Középbirodalom fáraói már csupán egyszer? földi halandókként
jelentek meg alattvalóik előtt. Az Újbirodalom fáraói azután újra igénybe vették
az isten-propagandát. Kiválasztottságuknak például azzal is hangot adtak, hogy trónra
lépésükkor állítólag Amon isten szobra fejbólintással jelezte beleegyezését.
Hatsepszut királynő ingatag trónjának megerősítéséhez igen nagymértékben igénybe
vette az Amon-papság támogatását. Ezért "cserébe" isteni származást és
tulajdonságokat kapott tőlük: egy karnaki obeliszken például Amon alakjában ábrázolták;
egy másik domborművön pedig csavart formájú kosszarvakat visel, amely egyedül az
isteneket megillető szimbólum. A képek üzenetét a papok vallásos szövegekkel is alátámasztották.
Karnakban Amon a tizenkét isten előtt bejelenti, hogy isteni gyermek jön a világra,
aki boldog időket hoz az istenek és az ország számára. Amon férfi képében látogatja
meg a királynőt – aki világra hozza Hatsepszutot.

A thébai Amon-papság ideológiája – amely a theokráciát tartotta az eszményi államformának
– természetesen elsősorban saját hatalmának fenntartását szolgálta. III.
Amenhotep uralkodásától kezdődően a fáraó alakja végképpen kettévált egy földi
és egy égi énre. Ő volt az első fáraó, aki még életében istennek járó
tiszteletet követelt magának: "Én vagyok a jó pásztor, aki virraszt mindenki felett"
– írták róla. Az elhunyt fáraók istenítése I. Széthi korától kezdve vált
jellemzővé: "Bizony isten ő. Beutazza az alvilágot, beragyogja őt a nap a sötétség
helyén. Ő felfedi arcát, lerázza porát, előtte zúg az északi szél" – írja
apjáról, Ramszeszről egy annak tiszteletére emelt kápolnában. Az épület homlokzatára
írt szövegben a halott Ramszesz kinyilatkoztatja fiának, miszerint hallotta, hogy a
teljes isteni kilencség szava Széthinek juttatta a hatalmat. A fáraó apjának istenséggé
emelése lehetőséget adott annak a kihirdetésére is, hogy a fiú az istenek akaratából
nyerte el a trónt.

Az egyiptomi uralkodók istenítése II. Ramszesszel érkezett el csúcspontjához. Az
egyik sztélén például ez áll: "Teste aranyból van, tagjai az égi fémből". Az
egyiptomi vallás szimbolikájában az arany a Napisten (Ré) fémje, az "égi fém"
pedig a vasat jelenti, mely ebben az időben még ritka és értékes árunak számított.
Egy másik szöveg szerint Ramszesz ugyan egylényeg? Rével, de mégsem egyenrangú
vele. Az "istenfiúság" tana ez – egyiptomi módra.

A fáraók "közbenjáró szolgálatot" is végeztek az istenek felé. A karnaki
templomkerületben külön templom épült a könyörgéseket meghallgató Ramszesznek. A
város lakói ez elé járultak és kérték imáik meghallgatását. II. Ramszeszt utódai
eszményképnek tekintették, gondoskodtak róla, hogy istensége az egyes templomokban
továbbra is elismerést nyerjen. (Később az istenszobrokkal egyenlő nagyságban ábrázolták
alakját.) A fáraók uralmának átmeneti gyengülése után újra jelentkezett a törekvés
a király magasabb fokú istenítésére, különösen az i. e. IV. században, s ezek
nagy mértékben hatottak a hellenisztikus és a római uralkodók kultuszára is.



"Nem vagy faszobor": Nagy Sándor és utódai



Valószínűleg igaza van annak az angol történésznek, aki szerint Európában Nagy Sándor
után vált "milliók hitévé" az az elképzelés, hogy a mindenkori uralkodó isteni
származású, "karizmatikus" személy. A hellén istenkirályság előzményeként
szokás hivatkozni a hérószkultuszra (ez különleges képességekkel bíró, "félisteni"
származású személyek kultuszát jelentette), de Nagy Sándorral valami egészen más
kezdődött el: az élő király istenítése, amely eredetileg teljesen idegen volt a görög
vallásgyakorlattól. Közismert, hogy a makedón Alexandrosz i. e. 331. januárjában azért
kereste fel – 600 kilométernyi sivatagi út megtétele után – az egyiptomi Sziva-oázist,
hogy az ottani Amon-papsággal elismertesse isteni származását. Utódai, a diadokhoszok
(örökösök) pénzein az ősi egyiptomi hagyománynak megfelelően némelykor kosszarvak
találhatók Nagy Sándor fején, az egyiptomi apoteózis (megistenülés) jeleként. Thébában
– ahol egyébként Nagy Sándor nem járt – a papok fáraó külsővel ábrázolták.
A keleti városokban hármas szerepkörben lépett fel: alapítóként (ktisztész), jóltevőként
(euergetész) és megváltóként (szótér) – olyan neveket és tulajdonságokat öltve
magára, melyekkel addig kizárólag az isteneket szokták tisztelni.

Az Alexandrosz halála után három részre szakadt birodalom valamennyi uralkodója
karizmatikus istenkirályként lépett fel. A hagyományos görög vallás istenei háttérbe
szorultak, s helyettük az elhunyt és élő királyok tisztelete vált hivatalos államvallássá:

"Más istenek vagy messzi, a homályba vesznek, / vagy tán még fülük sincs, / vagy
nincsenek ők, vagy mireánk sosem tekintenek. / De te velünk vagy íme, / s nem vagy
faszobor, se kőszobor, ámde hús-vér! / Így neked könyörgünk: / békét teremts elsőbb,
ó, legdrágább kegyes, / mert úristenünk vagy!" Ezzel a himnusszal köszöntötték
az athéniak a városukba bevonuló Démétriosz Poliorkétészt i. e. 289-ben.



"A lakott föld megváltója": a római császárkultusz kezdetei

Traianus oszlopa. Valamikor az ő szobra állt a csúcsán. A helyébe Szent Péter került

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek