Hívás nélkül megjelenni a perzsa nagykirály előtt nagy vakmerőségnek számíthatott. Főként Ahasvérus előtt, akit a történészek I. Xerxésszel azonosítanak, és aki erős kézzel irányította százhuszonhét tartományból álló birodalmát Egyiptomtól Indiáig. Aki mégis meg merte tenni, hogy hívatlanul belépjen a trónterembe, az szépséges felesége, Eszter királyné volt, aki eltitkolta zsidó származását, de amikor népe végveszélyben forgott, elszánta magát a bátor lépésre.
Eszter, Abihajil lánya, a zsidó diaszpórában született. Szülei halála után nagybátyja, Márdokeus gyámolította és nevelte saját lányaként. A Benjámin törzséhez tartozó család négy nemzedékkel korábban került el eredeti hazájából, Júdeából, amikor a Babiloni Birodalom fenyegető terjeszkedése Jeruzsálemig hatolt. A babiloni király akkoriban a júdeai függetlenedési törekvésekre válaszul hadjáratot indított, figyelmeztetésként letette a fiatal júdeai királyt, Jójákint, és tízezernyi sorstársát túszként a Folyamközbe telepítette, a város és a Szentély kincseit elvitte.
Márdokeus családja azok közé a szerencsések közé tartozott, akiket megkímélt a Babiloni Birodalom attól, hogy – a júdeai hintapolitika tragikus következményeként – az ostromgépezet, a megszállás, az éhínség és a betegségek áldozatai legyenek, ahogy egy évtizeddel később honfitársaik közül számosan azok lettek.
2020.03.13. (XXIV/11)
