Dzsihádi John után sikerült azonosítani a „Beatles” néven elhíresült, brit származású iszlamistákból álló Iszlám Állam-sejt újabb tagját. Alexanda Kotey egy nyugat-londoni mecsetben radikalizálódott, később részt vett a hírhedt 2009-es gázai flottillában, majd Szíriába utazott, ahol három társával együtt összesen 27 foglyot fejeztek le.

Ma még beláthatatlanul nagyok a távlatai és a jelentősége filozófiai és teológiai szempontból egyaránt a múlt hét csütörtökön bejelentett korszakalkotó tudományos felfedezésnek: a gravitációs hullámoknak – azaz maga a téridő nyúlásának-összehúzódásának – Einstein óta sejtett létezésére találtak közvetlen bizonyítékot. Mindeddig ugyanis a tudomány nem tudhatta biztosan az Univerzum egyik legalapvetőbb, átfogó erejéről, a tömegvonzásról, hogy voltaképpen micsoda. Ez pedig tovább vezet annak a kérdésnek a megválaszolása felé: mi a világ alapanyaga, miből van a világegyetem?

Két nagy, túlzás nélkül történelmi jelentőségű ökumenikus találkozóra került sor az elmúlt napokban. Havannában Ferenc pápa és Kirill orosz ortodox pátriárka a repülőtér tranzitvárójában találkozott egymással, természetesen nem véletlenül. A két egyház vezetője kis híján ezer éve ült egy asztalhoz utoljára – az 1054-es nagy egyházszakadás óta teljes volt az elhidegülés, sőt az ellenséges viszony a kereszténység két nagy ága között. Kisebb nyilvánosságot kapott, de hasonlóan úttörő kezdeményezés volt Peter Turkson bíboros iráni útja, aki Ferenc pápa megbízásából a síita iszlám legszentebb helyén, Kum városában tartott előadást a vallások globális együttműködésének alapfeltételeiről.

Előző számunkban írtunk arról a tervről, mely szerint Szigetváron, a török ostrom 450. évfordulóján nem a hős várvédő Zrínyi Miklósnak, hanem elsősorban a hódítóként érkező Szulejmán szultánnak kívánnak – több sajtóhír szerint török és magyar kormányzati támogatással – emléket állítani. Újra felépítenék többek között az úgynevezett csonka minaretet, és zarándokhelyet hoznának létre az ostrom közben elhunyt török uralkodó tiszteletére. Szulejmánra a török történelem – beleértve a mai török vezetést – az Oszmán Birodalom legnagyobb hódítójaként tekint. Ennek az árát azonban elsősorban Magyarország fizette meg: a szultán nemzetünk egyik legkönyörtelenebb pusztítója volt, akinek gyilkos terrorja évszázadokkal megelőzte az Iszlám Állam és más terrorosztagok véres hódításait.

Nemzetközi tiltakozást váltott ki, hogy tavaly novemberben egy ötgyermekes norvég családtól valamennyi gyermeküket azonnali hatállyal elvette a gyermekvédelmi hivatal. A romániai bevándorló, de már kilenc éve biztos egzisztenciával Norvégiában élő szülőkkel szemben az egyik iskolai tanár tett bejelentést, miszerint „radikális keresztény nevelési elveikkel” veszélyeztetik gyermekeik fejlődését. Ugyanakkor sem fizikai, sem másfajta bántalmazást, sem pedig elhanyagoltságot nem állapítottak meg a Bodnariu családban. A megdöbbentő eset távolról sem egyedi, ami alábbi összeállításunkból kiderül.

December, eső, Jeruzsálem. Az utak mentén a Hanuka csodáját hirdető kilencágú gyertyatartók fényei. Az elmúlt években azonban egy másik fény is lángra gyúlt, mely egy következő korszak jöttét hirdeti. Nagy pakkokkal érkeznek zsidó fiatalokkal együtt a nemzetek ifjai is a világ minden tájáról, hogy a Héber Szentírást tanulmányozzák, majd egy nemzetközi konferencián a világ vezető tudósait, professzorait hallgassák a témában. A megközelítés újszerű. Nem kritizálni, nem szétcincálni kívánják a szöveget, hanem azt teljesen hitelesnek fogadva el úgy, ahogy van, a különféle tárgyterületekhez kapcsolódóan annak valódi, eredeti mondandóját keresik, mely aztán a világ minden táján egyaránt hasznosítható. A program fő szervezőjével, a jeruzsálemi Herzl Intézet elnökével, Dr. Jórám Cházóníval beszélgettünk.

A 20. század a kereszténység és a zsidóság kapcsolatának egyszerre volt a mélypontja, amit a Soá tragédiája fejezett ki, miközben – és erről kevesebb szó esik – szinte párhuzamosan haladt a zsidóság visszatérését hirdető cionizmus és a kereszténység megújítását hirdető pünkösdi-karizmatikus mozgalom. Mindkét mozgalomra igaz, hogy a 20. század hajnalán saját közösségükön belül maroknyi kisebbséget alkottak, ám mára meghatározó erővé váltak: egyrészt megalakult Izrael, ami immár a világ legnagyobb zsidó lakossággal rendelkező állama, másrészt a kereszténységen belül a leggyorsabban növekvő, közel 650 millió hívőt jelentő csoporttá vált a pünkösdi-karizmatikus mozgalom. Az út során az elmúlt évtizedekben – különösen 1967 után – egymáshoz is közelebb kerültek, amelynek tényét két nagy jelentőségű nyilatkozat megjelenése is jelzi. Az alábbiakban a zsidó-keresztény együttműködésről szóló történelmi jelentőségű dokumentumokat ismertetjük, míg a következő két oldalon egy infografikán e két mozgalom növekedésének mérföldköveit mutatjuk be vázlatosan.

Az egyik legaktívabb amerikai konzervatív talk-show rádiós, pedig a mezőny erős, Rush Limbaugh-tól Bill O’Reillyig. Michael L. Brown nemrég Budapesten járt, ahol szintén maratoni programsorozatot vállalt: 4 nap alatt 5 előadást tartott több tízezer hallgatónak, miközben innen közvetítette saját napi kétórás rádióműsorát, és 200 ezer fős Facebook-követői tábora számára is naprakészen posztolt útjáról.

Az amerikai kereszténység válságáról, az Európát 2015-ben elért migrációs hullám okairól, továbbá a mai és a bibliai Izrael közötti különbségekről is beszélt az Új Exodus legfrissebb számában megjelent interjújában Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze. Az alábbiakban a beszélgetés néhány részletét közöljük.

Elpuhult nyugati férfiak, elnőiesedett kereszténység: többek között ez is hozzájárul az iszlám terjedéséhez a nyugati világban – állítja Bill Warner iszlámkutató, aki sikeres természettudományos karrier után váltott, és az elmúlt évtizedekben a politikai iszlám kutatásával és az ezzel kapcsolatos felvilágosítással foglalkozott. November elején Budapesten járt, akkor válaszolt a Hetek kérdéseire.

Manapság újra divatos az iszlám istenéről, Allahról azt állítani, hogy azonos a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás Istenével, s hogy a „három ábrahámi, monoteista világvallás” ugyanazt az Istent imádja. Akik azonban komolyan veszik ezt a kérdést és az össze­hasonlító vallástörténet tudományát, amely részleteiben is foglalkozik ezzel a témával, jól tudják, hogy ez a bulvárszlogen egyszerűen nem igaz. Csak a végtelenül szekularizálódott, materialista európai ember műveletlen már annyira spirituálisan és vallásilag, hogy ezt el lehessen hitetni vele.

Európa jelenének megértéséhez fontos tudni, hogy az iszlám terjeszkedésnek évszázadokon át alapvető eszköze volt az alávetni kívánt országok fegyveres akciókkal történő megfélemlítése. A muszlim hódítás valódi arcához elválaszthatatlanul hozzátartozott az elfoglalni szánt területek tudatos és  módszeres pusztítása, lakóinak tömeges elhurcolása rabszolgának, és a velük folyó emberkereskedelem. Ezt Magyarország is megtapasztalta, évszázadokon keresztül.

A belénk sulykolt történeti felfogás szerint az iszlám világ „aranykorát” élte a 7–11. században, miközben a barbár Európa teljes sötétségbe borult. A valóságban a muszlim hódítások kezdeti időszaka nemcsak a klasszikus ókori kultúra, hanem az azt részben magába olvasztó kereszténység utolsó nyomait is eltüntette a mediterrán térség jó kétharmadáról. Az iszlámot tűzzel-vassal terjesztő kalifák hordái ráadásul sokkal rosszabbak voltak az egyszerű rablóknál: ők nemcsak a „pénzt”, hanem az „életet” is követelték azoktól, akiket Allah nevében legyőztek.

Soha nem állt zsidó szentély a Templom-hegyen – állítja a regnáló jeruzsálemi főmufti. Muhamad Ahmad Husszein (képünkön Sebastian Kurz osztrák külügyminiszterrel)  szerint „az Aksza-mecset a világ teremtése óta iszlám mecset” és „soha nem volt más, mint mecset”. A főmuftit 2006-ban Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke nevezte ki. A vallási vezető állítása és a történelmi tények között nyilvánvalóan nincs kapcsolat, ám a „Templom-tagadás” elmélete beleillik az elmúlt hetek erőszakhulláma mögötti uszításba.

Most a Tízparancsolat első kőtáblájának három hátralévő parancsával foglalkozunk. Mint az előző hetekben már kifejtettük, az első kőtábla arra tanít, mit ne tegyünk, ha Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből akarjuk szeretni - ami pedig az egész Biblia legfontosabb útmutatása.

A diktátorok nem kedvelik a független és rendszerkritikus médiát. Erdogan a törökországi választások előtt két nappal lekapcsoltatta az ellenzéki híroldalakat. Oroszországban legkésőbb azóta, hogy 2006-ban Putyin egyik legkíméletlenebb bírálóját, Anna Politkovszkaját hat lövéssel kivégezték moszkvai lakása előtt, az újságírók szintén tisztában vannak azzal, nem csak rajtuk múlik, milyen hírek jutnak el az olvasókhoz. A cenzoroknak azonban a digitális világban egyre nehezebb dolguk van, és a jövőben még kevesebb tér marad számukra, miután 2015-ben a három internetes gigász, a Facebook, az Apple és a Google – részben egymással is versenyezve – önálló médiaszereplővé vált. A csöndes átrendeződésnek egyelőre mindenki örül: a hírszerkesztőségek új olvasókhoz juttatják el tartalmaikat, a reklámbevételekből is részesedve, míg az IT-óriások még teljesebb kiszolgálást nyújthatnak felhasználóiknak. A lehetőségek szinte korlátlanok: ha a YouTube televíziós csatorna lenne, már Magyarországon is több nézőt érne el naponta, mint az RTL és a TV2 együttvéve.