– Milyen jelenleg az élet Vajdaságban? A "kisemberek" hogyan élik meg ezt
a rendkívüli válsághelyzetet?– Érthetően mindenki próbálja átvészelni ezt az időszakot. A VMSZ a maga
eszközeivel igyekszik a feszültségeket és a félelmeket a lehető legkisebbre csökkenteni,
de nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hisz Magyarország tevőlegesen segíti a NATO-t.
Szerencsére magyarokat nem ért atrocitás; eddig csak albán tulajdonú üzletekben
okoztak garázdák károkat. Az ellátás nagyjából elfogadható, ehhez tudni kell azt
is, hogy már a bombázás előtt is rossz volt a gazdasági helyzet. Egyedül üzemanyagból
van hiány, alapvető élelmiszereket lehet kapni. Áram, víz és más közművek üzemelnek.
Mindenki tisztában van azzal, hogy hadiállapot van.– A magyar médiának milyen hatása van errefelé?– Meglehetősen nagy a hatása, elsősorban persze a tévéadásoknak. Itt körülbelül
a határtól durván egy olyan jó 50 kilométeres sávban minden probléma nélkül
foghatók a magyar adók.– Önök mennyire látják kontrasztosan azt, hogy az egyes csatornák milyen módon
közelítik meg ezt a háborút?– Ezt nehéz minősíteni: a média rá tud feküdni egy adott témára, és ez
megtörtént most a jugoszláviai helyzettel is. A legtisztességesebb szakmai igyekezet
mellett sem lehet teljesen átfogó és megbízható képet kialakítani, hiszen katonai
jelleg? információkhoz a média nehezen tud hozzájutni. Így a helyzet katonai értelemben
vett alakulásáról megbízható információnk nincs. Belföldi hírforrások erről nem
beszélnek, ezért nem tudjuk, hogy az áldozatok terén – itt elsősorban az anyagi áldozatokra
gondolok, – mi a pontos helyzet. Ezt nem közvetítik a külföldi hírműsorok sem.
Tartok tőle, hogy a háború mérlegét, mint ahogy az egyébként is lenni szokott, mi
majd csak jóval később fogjuk megtudni.– Miként értékelték Kasza úrnak, a VMSZ elnökének a nyilatkozatára adott
magyar választ? Ő azt szerette volna, ha a magyar politikai vezetés átértékeli
politikáját, s erre egyfajta elutasító válasz jött. – Nagyon elégedettek volnánk már akkor is, hogyha a magyar politikai retorika
csillapodottabb volna. Úgy vagyunk ezzel, hogy mindenki végezze a saját dolgát ott
ahol van, és úgy, ahogy kell, és minél kevesebbet beszéljen róla. Ennek igen súlyos
indokai vannak részünkről. Most létérdekünk az, hogy Magyarország irányából ne
aggasztó és ingerlő hírek érkezzenek. – Miért? – A magyar médiára nyolc füllel és tizenkét szemmel figyel itt mindenki,
nemzeti hovatartozástól függetlenül. Ha Magyarország felől rosszul és félreértelmezhető
hírek, nyugtalanító, irritatív információk érkeznek egy hadiállapotban lévő országba
az aggasztó. A pánikkeltésre alkalmas hírek feszítik a húrt a nemzetek közötti
viszonyokban is.– A szerb médiában miként viszonyulnak Magyarországhoz: agresszornak számítunk?– Nem annyira direkt módon, mint amennyire a nyugat-európai hagyományos NATO-tagállamok,
de Magyarország minősítése sokat romlott. Az első napon elhangzott, hogy a támadás
Magyarország irányából is érkezett. Őszintén szólva mi a mai napig nem tudjuk,
hogy valóban érkezik-e támadás Magyarországról, de hát ezek a részletek már el is
sikkadnak.– Többen elemezték, hogy Magyarországnak lehetne egy közvetítő szerepe a válság
megoldásában.– Tartok tőle, hogy nem túl sok esély van erre. Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa
eme mezsgyevonalán a történelmi események sokszor tanúskodnak a magyar és a szerb
nemzet közötti villongásról. Igaz, hogy majdnem a XXI. században vagyunk, de ilyen érzékeny
kérdésekben úgy gondolom, hogy annak az országnak, melynek igen jelentős számú
kisebbsége él a háborús területen, nem lesz túl nagy elfogadottsága egy ilyen
kezdeményezés során.– Ön szerint ez a helyzet mennyire mérgezte meg a szerb–magyar viszonyt: ha
holnap abbamaradnának a NATO-csapások sikerülne-e békésen a dolgokat rendezni?– Gyorsan helyreállna a viszony, az ellenérzések hamar lecsillapodnának. Ennek
gyakorlatias magyarázata van: a határ magyar oldalról továbbra is átjárható, a
telefonvonalak, a különböző kommunikációs és ilyen-olyan szállítási lehetőségek
Magyarország részéről biztosítottak. Tehát Magyarország a jobbik arcát tartja továbbra
is Jugoszlávia felé. Nagyon szeretném, ha ezt nemcsak a vajdasági magyarok észlelnék,
hanem mások is, akik velünk élnek, tehát mindenki.