a politikusok és újságírók Hitlerhez hasonlították. Most Milosevics lett az ügyeletes
Hitler. Az ügy pikantériája, hogy épp Clinton, aki annak idején – nagyon helyesen
– felismerte, hogy a vietnami háború igazságtalan, és nem vonult be a seregbe, kitalálta,
hogy az emberi jogok koszovói megsértését leginkább úgy lehet megakadályozni, ha összehasonlítja
a szerb politikát, a közönséges, embertelen nacionalizmust a náci népirtással. Ha
aztán minden nemzetközi jogot a sárba tiporva, az ENSZ hozzájárulása nélkül bombáznak
egy országot, amely nem támadta meg őket, az mindenképpen jót tesz azoknak az
amerikai cégeknek, amelyek hadianyagokat szállítanak; és ami jó ezeknek a cégeknek,
az jó Amerikának is.
Megszólal egy albán értelmiségi, és azt mondja, hogy a vonatok, amelyek Koszovóból
a macedón határhoz viszik a több ezer albán menekülőt, "Schindler listájára"
emlékeztetnek. Szeretnénk felkiáltani, hogy a zsidókat a vonatok általában a gázkamrák
felé szállították, míg ami most folyik, az borzalmas, de nem Koszovóval kezdődött:
a volt Jugoszláviában 1991 óta, sajnos, az összes szereplő kivette ebből a részét.
Akkor aztán jön a vita, hogy ki kezdte. De ez sem állítja meg a folyamatot.
A demagógia csúcsát talán Rudolf Scharping német hadügyminiszter érte el, amikor összehasonlította
a szerbek bűneit azokkal a bűnökkel, amelyeket "a német nép nevében" követtek
el. Így szokás körülírni azokat a – több százezer német és osztrák nevében
elkövetett – bűnöket, amelyekért a legtöbb tettes sohasem bűnhődött.
Vajon azért viselik ezt a háborút, hogy megvédjék az emberi jogokat?
Emlékezzünk csak azokra a tömeggyilkosságokra, amelyeket az oroszok követtek el
Csecsenföldön! Ez nem akadályozta meg Németországot, hogy Borisz Jelcinnek odaítéljék
a Baden-Baden-i Médiadíjat. Kína 40 éve megszállva tartja Tibetet, és milyen büntetést
kapott ezért? Az amerikaiak megvonták tőlük a legnagyobb gazdasági kedvezményt. És
ha a CNN néha mégis megszakítja a háborús műsort, akkor éppen a szeptemberben, a Kínai
Népköztársaság ötvenedik évfordulóján megrendezendő nagy közgazdasági
konferenciát hirdetik, "mert aki a világkereskedelmet uralni akarja – így egy
menedzser –, annak Kínában elsőnek kell lennie".
Persze kérdezhetnénk, miért nem avatkozik bele a NATO abba, ami a kurd kisebbséggel történik
Törökországban. Délkelet-Anatóliában már tizenöt éve egész falvakat égetnek el,
eddig több tízezer kurdot öltek meg; egymillió a kurd menekültek száma. De hát
tudjuk, hogy Törökország NATO-tag, és a szövetség stratégiai bázisa. Nekik szabad
az elszakadás ellen harcolni, a szerbeknek nem.
Nem tudjuk, hány ember életébe került Milosevics politikája. De azt tudjuk, hogy
minden nap több lesz az albán menekült. És mégis megy tovább a bombázás, hiszen a
háború nem is tűnik olyan borzalmasnak, ha a tévében mutatják.
Ha elgondolkodunk ezen a háborún, akkor tudjuk: borzalmas, az elkövetett bűnök is elég
borzalmasak önmagukban, ezért is nem kell, és nem is szabad Hitlerrel vagy a nácikkal
összehasonlítani. Az ezredforduló előtt az ilyen propaganda gondolkodó emberek számára
nem elfogadható.
1999. 04. 10. (III/14)
