Kirajzolódni látszik mind bal-, mind jobboldalon, hogy a pártok vezetői milyen módon képzelik el a jövőt. A leendő kormánykoalíció pragmatikus, feladatmegoldó, az Orbán-kormányhoz képest radikálisan ideológiamentes szerepre és működésre készül, míg a leköszönő miniszterelnök új politikai mozgalommal igyekszik "ugrásra kész" – esetleges időközi választásokra nyerő – állapotban tartani bázisát. Az MSZP–SZDSZ tervezett koalíciónak tehát úgy kell a parlamenti gyakorlatban rendkívül csekélynek nevezhető, tízfős többségével kormányoznia, hogy mindvégig tisztában kell lennie azzal, hogy Orbán Viktor és "baráti csapatai" ott lopóznak a kertek alatt. A leköszönő miniszterelnök ugyanis számol azzal, hogy – mint várbeli beszédében példálózva megemlítette – az ország új szerelők által "megbütykölt" kocsija "egy rosszkedv? napon" felmondja a szolgálatot. Akkor pedig – üzente híveinek Orbán – "mozdulnunk kell". A Fidesz, úgy tűnik, nem nagyon bánja, hogy a bíróság lesöpörte az asztalról a választási eredményeket megkérdőjelező beadványokat (a demokratikus intézmények ellen a kétely magvait így is sikerült elültetni). A választási kifogások ugyanis a Fidesz számára legoptimistább esetben is csupán a kiegyenlítéshez, esetleg néhány mandátumos előnyhöz vezettek volna.