Amikor Bécsben felszálltam a Tel Avivba induló járatra, úgy hozta a sors, hogy mellettem egy antwerpeni ortodox zsidó ült, akivel jól elbeszélgettem héberül. Elmondta, hogy gyémántokkal kereskedik, és már ükapja is ezt a mesterséget űzte. Nagyon élveztem, ahogy nekem, laikusnak elmagyarázta azt a számomra rejtélyes műveletet, ahogy a gyémántokat csiszolják. Ez a milliomos, akinek a kezén naponta hatalmas összegek mennek keresztül, breszlavi haszid, és csak egyetlen napra repült a Szentföldre, hogy jeruzsálemi rabbijától egy magánügyben kérjen tanácsot. Megkérdezte, hová megyek, és felajánlotta, hogy bérelt autóján elvisz a Jeruzsálemhez közeli Mevaseret Zionba, ahol unokahúgom lakik. Az autóba beszállva útitársam azt mondta: "Bár Belgiumban születtem, ott néha piszkos zsidót kiáltanak utánam. Itt érzem valóban otthon magam."