„Tőlünk pont elszállították az állományt, nem is tudom, mi lett volna, ha ezt bebukjuk. Éjjel-nappal dolgozunk, de így is csak adósságaink vannak” – panaszolja a Heteknek egy Bács-Kiskun megyei családanya, aki férjével közösen libaneveléssel és libatöméssel foglalkozik.
Nekik így közvetlen káruk nincs a madárinfluenza újbóli felbukkanása miatt, ám a hazai víziszárnyas-termelés 60-70 százalékát adó homokhátsági térségben nagyon nagy a baj: lassan már eléri a másfél milliót a leölt jószágok száma, de ennek a többszöröse is lehet majd a veszteség. A járvány ezen túl is jelentős kiesést okoz, hiszen várhatóan hónapokig nem lehet majd újra kacsát vagy libát telepíteni a vírusverte területekre (a járvány főként a víziszárnyasokat érinti).
Ezt a kapacitást az ország más részein nemcsak az erre a célra kiépített telepek hiánya miatt nem lehet pótolni, hanem azért sem, mert az itteni terméketlen sárga homok, ha nem is alkalmas sok mindenre, kacsa-liba nevelésére azonban nagyon is. A vizet ugyanis azonnal elvezeti, így nem alakulnak ki a betegségek táptalaját jelentő pocsolyák, vízállások. Nem véletlen, hogy Bács-Kiskun és Csongrád megyében viszonylag sokan belevágtak a kacsák és libák nevelésébe, tömésébe.
2020.04.17. (XXIV/16)
