Az EU fő forrásairól korábbi lapszámunkban (Hetek, 2019. Március 22., Honnan jön a pénz?) már írtunk, most, mielőtt a jogállamisági kérdésekre kitérnénk, vizsgáljuk meg azt, hogy milyen új bevételekre kíván szert tenni a Bizottság, illetve milyen fő célokra irányul a 2021–2027-es költségvetés. Az erre vonatkozó javaslatát tavaly májusban tette közzé az EB.
Új pénzek a kasszában
A bevételi oldalt tekintve számottevő különbség a korábbiakhoz képest, hogy a Bizottság az alábbi három új forrással kívánja bővíteni az úgynevezett „saját források” rendszerét. Először is 3 százalékos lehívási mértéket tesznek az új, közös konszolidált társaságiadó-alapra. Ez egy olyan uniós szabályrendszer, amely a vállalkozások adóköteles nyereségének kiszámítását szolgálja. Másodsorban az európai kibocsátás kereskedelmi rendszer árverési bevételeinek 20 százalékával növelik a forrást. Ez a rendszer az EU éghajlatpolitikájának része. Úgy javasol ebből bevételi forrást a Bizottság, hogy a tagállamok rendelkeznek bizonyos mennyiségű üvegházhatásúgáz-kibocsátási mennyiséggel, egységgel, a tagországok pedig ezen egységekből bizonyos számot árverésen értékesítenek. Ezeket azok a vállalkozások vásárolják meg, akik az adott mennyiségű gázt ki fogják bocsátani. Az árverésen befolyt összeg egy meghatározott része képezné a második típusú „hozzájárulást”. A büdzsét bővíteni kívánó harmadik javaslat az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladékon alapul. E szerint az EU minden tagjának 0,80 euró-t kellene fizetni minden kilogramm (!) újrafeldolgozatlan műanyag hulladék után. Sorrendben, a három új forrás évente 12 milliárd, 3 milliárd és 7 milliárd euróval növelné az EU bevételeit.
2019.04.05.(XXIII/14)
