„Egyszer felkértek arra, hogy a rendszerváltás történetéről írjak egy szöveget, egy szinopszist egy musicalhez, és Mózesnek a 40 éves vándorlását választottam. Pontosan azért, mert kell az a 40 év, hogy mindenki kipusztuljon, aki az egyiptomi fazekak mellett volt. Tehát az én nemzedékemnek el kell mennie ahhoz, hogy… Mi, akik azt átéltük – sőt az én nemzedékem a második világháborúból is kapott, a Rákosi-korból is kapott –, ha belegondolunk abba, hogy a mai huszonévesek gyakorlatilag a rendszerváltás után születtek, nekik nem lehet mit mondani arról, hogy az a kor milyen volt, erre nincs példa” – mondja Jankovics Marcell rajzfilmrendező, író a Kettévált ország című dokumentumfilmben. Papp Gábor Zsigmond alkotásából 10 baloldali és 10 jobboldali nézetű művész véleményét ismerhetjük meg a rendszerváltás óta eltelt 30 évről.
Jankovics szavai azért is elgondolkodtatóak, mert a 2017-es dokumentumfilmben megszólaló művésztársak közül – akiknek többsége a rendszerváltás időszakának ismert közszereplője volt – már többen nincsenek közöttünk: Konrád György, Sára Sándor, Kerényi Imre nemrég hunytak el. A rendező, Papp Gábor Zsigmond elmondása szerint először Eszterházy Pétert kérte fel egy interjúra 2016-ban, de a már súlyosan beteg író elhárította a felkérést, mondván: „Én a hiányommal leszek jelen a filmedben”, s hasonló reakció jött Kocsis Zoltán zongoraművész impresszáriójától is. Azaz lassan eltűnnek a „túlélők”, s bár – ahogyan az egyik vetítés után is elhangzott – mindig kell egy távlat a dolgok megértéséhez, a film szereplői és a teltházas vetítések egyaránt azt az érzetet keltik, hogy nagy igény lenne a nyilvános eszmecserékre arról, mi is történt velünk az elmúlt harminc évben.
2019.11.08 (XXIII/45)
