„A rendszerváltás idején a létminimum alatti jövedelemből élő lakosság aránya 10 százalék körüli volt, 2015-ben 41 százalék, tavaly pedig 36 százalék – ez utóbbi megfelel a 2009-es értéknek, tehát nagyjából ott tartunk, ahol a válság kirobbanásakor voltunk” – mondta el érdeklődésünkre Kiss Ambrus szociológus, a Policy Agenda vezető elemzője. Az intézet két éve számolja ki a létminimum-adatot a KSH helyett.
Tavaly a háztartások 29 százaléka élt a létminimum alatt. A legveszélyeztetettebbek a 18 év alatti gyermeket nevelő családok, mivel 51 százalékuknak a létminimumnál kevesebb jövedelme volt, miközben a nyugdíjas háztartásoknak csak a 13 százaléka, a gyermektelen családoknak pedig a 23 százaléka tartozott ebbe a kategóriába.
„A létminimum alatt élő családok 36 százaléka nevel legalább egy 18 év alatti gyermeket, miközben ugyanez az arány a teljes népességben 20 százalék. A gyermekes családok tehát messze fölülreprezentáltak a létminimum alatt élők között” – mutatott rá a szociológus. Szavaiból kiderült: 2015-ről 2016-ra összességében 41-ről 36 százalékra csökkent a létminimum alatt élők aránya, s a csökkenés mindegyik családtípusban megfigyelhető volt, leginkább a gyermekeseknél (59-ről 51 százalékra), akiknek a helyzete ennek ellenére sem nevezhető rózsásnak. A legkeményebb az egyszülős családok helyzete, melyeknek 81 százaléka él a létminimum alatt, valamint a közfoglalkoztatottaké, akiknek a 99 százaléka tartozik ebbe a kategóriába.
2017. 05.19. (XXI/20)
