Több más érdekes és hasznos munkát is említhetnék még, de ezek helyett most inkább egy olyan kis kötet címét idézem, amelyet Bécsben adtak ki németül, magyarul meg sem jelent, bár itthon is érdeklődésre tarthatna számot. Karl Pfeifer Immer wieder Ungarn című könyvéről van szó, amelynek alcíme így hangzik: Önéletrajzi jegyzetek – Nacionalizmus és antiszemitizmus Magyarország politikai kultúrájában. (Wien, 2016. Edition Critic.)
Immer wieder Ungarn – hangzik a kötet címe: „Már megint Magyarország!”, így adnám vissza magyarul, és ennek akár többszörös jelentése is van. Elsősorban arra utal, hogy a magyar politikai élet fejleményei hallatán-olvastán a külföldi újságolvasó, internethasználó és tévénéző újra és újra felkapja a fejét, netán a szemét is megdörzsöli. Az orbáni politika tényeivel ugyanis újra és újra foglalkozni kell, ezek megint s me-gint ott szerepelnek a nemzetközi sajtó első oldalain és a képernyőkön. „Már megint Magyarország!” – kiálthat fel (mondjuk) Joseph Normalleser, az átlagos német újságolvasó, és erre Karl Pfeifer tudósításai és cikkei olvastán is indíttatva érezheti magát.
Immer wieder Ungarn – „Már megint Magyarország!” – kiálthat fel, vagy ha úgy tetszik: tűnődhet el magában éppenséggel Karl Pfeifer is, akinek a családja még az első világháború előtt települt át a Magyar Királyságból az Osztrák–Magyar Monarchia osztrák területére, és aki aztán Ausztria hitleri bekebelezése után családjával megint Magyarországra jött. Ugyanez a Karl Pfeifer volt azután az a tizenkét éves iskolásfiú, akit a negyvenes évek elején Magyarországon büdös zsidónak neveztek, és aki emiatt megfogadta: belőle azért sem lesz magyar! És a kamaszos dacból fakadt kijelentés hamarosan politikai elhatározássá szilárdult: Karl Pfeifer a cionista ellenállás titkos útjain Izrael földjére jutott, ahol néhány év múlva az önálló Izrael Államot kivívó harcosok között találta magát.
2017. 02.24. (XXI/08)
