Az oroszországi doppingbotrány lavináját a német ARD tévécsatorna oknyomozó dokumentumfilmje indította el tavaly decemberben: ennek nyomán állított fel a WADA egy vizsgálóbizottságot. Mi az oka annak, hogy egy alaposabb vizsgálathoz a nyilvánosság erejére van szükség?
– Nem szeretném kisebbíteni az újságírók érdemeit, de a vizsgálatsorozatot nem ők indították el. A szocsi téli olimpia óta lehetett tudni, hogy a WADA erősen vizsgálódik orosz vonalon. Példátlan módon soron kívül módosították a tiltólistát, miután az orosz sífutók argont, xenont és kobaltot alkalmaztak, hogy növeljék az EPO-szintjüket. Az ügynökség sejtette, hogy mit lenne érdemes vizsgálni az oroszoknál, de nem elég „gondolni”, vagy „hallani” valamit, azt bizonyítani is tudni kell. Ezért jött kapóra az ARD dokumentumfilmje, amely tanúvallomás-hegyeket adott a WADA kezébe arccal, névvel, sztorival – ez volt az utolsó csepp a pohárban. Hogy mi lett volna, ha ez a film nem jelenik meg, az jó kérdés.
A nyilvánosság hatalma nagyon erős, nem véletlen, hogy a vizsgálóbizottsági jelentés a WADA elnöke számára készült ugyan, de egyből sajtótájékoztatót tartottak a témában és nagyon kemény vádakkal illették nemcsak az orosz sportszakmát, a doppingellenőrzés rendszerét, hanem a politikát is. Én nagyjából tudtam, hogy mi szerepel majd a jelentésben, de még engem is meglepett, hogy a nyilvánosság előtt ennyire beleálltak ebbe a történetbe: korrupcióról, fenyegetésről, titkosszolgálati befolyásról is nyíltan beszélnek. Ezt bizonyos szempontból az újságírók kényszerítették ki.
2015. 11. 13. (XIX/46)
