A könyvében megjegyzi, hogy nincs olyan vonatkozó kutatás, amely ne utalna arra, hogy a történelem során mindig is voltak terrorista nők, és egyben ne vetné fel a kérdést, hogy mi lehet ennek az oka. Miért csodálkozunk azon, ha egy nő terroristának áll?
– A világ úgy van berendezve, hogy a férfi feladata a harc, a védelmezés, neki kell úgymond meghalnia mindenkiért. A nő ugyanakkor „arra van kitalálva”, hogy gyereket szüljön, azt felnevelje, biztosítsa az otthon melegét. Ráadásul e mellé a biológiai adottság mellé egy erős társadalmi elvárás is párosul. Értelemszerűen attól, aki életet ad, nem várjuk azt, hogy kardot rántson – ha ez megtörténik, akkor meglepődünk. Persze ez nem jelenti azt, hogy a nő eredendően jó lenne és ne tudna kardot rántani: éppúgy képes a gonoszságra, mint a férfi vagy akár egy gyerek, hiszen ilyet is látunk. Emberek éppen attól leszünk, hogy erkölcsi döntéseket hozunk aszerint, hogy mi jó és mi rossz.
A gyerekterroristák kérdése egyébként még meglepőbb, hiszen az emberi hatalmi hierarchiában a gyerekek vannak legalul, felettük a nők, aztán a férfiak. A gondoskodás tekintetében pedig éppen fordított a sorrend: a gyerek az első, utána következik az asszony, és végül a férfi, aki feláldozható, lecserélhető.
2014. 09. 26. (XVIII/39)
