– A brazilok abszolút pozitívan álltak a vébéhez, meg voltak róla győződve, hogy világbajnokok lesznek. Az országban minden erről szólt: a patikától kezdve a rádiószerelő üzletig minden kirakatban volt legalább egy kis brazil zászló vagy egy focilabda, a reklámok pedig tele voltak futballistákkal, legtöbbször természetesen Neymar szerepelt. Óvatos kritikák persze voltak a csapat játékát illetően, hiszen azért több meccsükön is rezgett a léc, de a brazil társadalom örömmámorban úszott. Nem volt benne a levegőben a dráma.
Ehhez képest érdekes csak igazán, hogy a németektől elszenvedett 7–1, illetve a bronzérem elbukása mennyire viselte meg a brazilokat, akiknél a foci a nemzeti identitás alapját képezi. Hogyan dolgozzák fel a traumát?
– A brazil gazdaság körülbelül közép-kelet-európai szinten van, ha a GDP-t nézzük. Ugyanakkor a társadalom mintha sokkal jobban szét lenne szakadva. A gazdagok jóval tehetősebbek, mint mifelénk, azonban rengeteg a szegény ember, és most nem csak a favelákra kell gondolni. Sokan nem csak hogy az utcán dolgoznak – bármiféle üzlethelyiség vagy bódé nélkül árulják a portékáikat, javítják a cipőket és hasonlók –, hanem egyenesen ott is élnek. Ugyanakkor van egy dolog, amiben társadalmi osztálytól függetlenül mindenki egyetért: ha vannak is gondjaink, a futballban mi vagyunk a legjobbak. Ez az identitás most alapjaiban sérült meg, de nem azért, mert nem ők nyerték a világbajnokságot, hanem mert megalázó módon 7–1-re kikaptak a németektől hazai pályán – ennyi gólt még senkitől sem kaptak. Egy ottani újságban olvastam egy véleményt, miszerint a brazil futball olyan, mint a brazil társadalom: színtelen, és sokszor durva, erőszakos.
2014. 07. 18. (XVIII/29)
