A demográfusok számos okot neveznek meg a család fogalmának átalakulása mögött. Ezek között előkelő helyen szerepel a házasság értékének devalválódása, a család szerkezetének átalakulása. Világjelenség, hogy egyre kevesebben – és egyre későbbi életkorban – kötnek házasságot. Ez a tendencia Európában is jól nyomon követhető:
a legkorábban és legnagyobb mértékben az észak-európai jóléti államokban hódított teret a házasságot helyettesítő együttélés gyakorlata. Ezzel párhuzamosan csökkent a gyermekvállalási kedv, aminek csak egyik oka az, hogy az együttélés a házassághoz képest kevesebb biztonságot ígér a kapcsolatok számára. A halogatott, idősebb korban kötött házasságok is azzal a veszéllyel járnak, hogy a házasodók túljutnak a gyerekvállalásra biológiailag alkalmas életszakaszon, azaz „kifutnak az időből”.
A megkötött házasságok egyre kevésbé állják ki az idő próbáját, így a válások is csökkentik a hagyományos értelemben vett kétszülős családok számát, növelve a gyerekek eltartásával kapcsolatos anyagi és szociális gondokat. Világszerte egyre több gyerek születik házasságon kívül – az Európai Unióban minden negyedik gyerek, de Izlandon például 1998-ban a gyerekek kétharmada született házasságon kívül.
Szinglik világa
A házasodási kedvet csökkenti a szingli életmód terjedése is, amely részben kényelmi, részben anyagi hátterű döntés: bár férfiakat és nőket egyaránt jellemez, szorosan összefügg a nők magasabb iskolázottságával, a divatos, jól fizetett szakmákban elérhető magasabb életszínvonallal, amely lehetővé teszi az anyagilag megterhelőbb egyszemélyes háztartás fenntartását. Ugyanakkor nem elhanyagolható körülmény, hogy az elkötelezettséget nem jelentő életmód megkönnyíti a karrierre és a pénzkeresésre való koncentrálást, tehát egy, a hagyományos családmodelltől gyökeresen eltérő értékrendet tükröz.
A gazdasági válság elhúzódásával a házasság későbbre halasztásának egyéb okai között egyre jelentősebbé válnak az anyagi nehézségek és a gazdasági kilátástalanság.
A mai Európában a hagyományos családmodell leginkább a déli országokban őrizte meg jelentőségét, ahol még mindig ritkábbnak számít a válás és az élettársi kapcsolat.
Viszonylag új világjelenségnek tekinthető a nem családi háztartások számának növekedése – amikor az egy háztartásban élők egyike sem áll családi kapcsolatban a másikkal –, ezek száma az Egyesült Államokban például rohamosan nőtt az elmúlt évtizedben, és ugyanebben az időben az azonos nemű párok alkotta háztartások száma is megduplázódott.
Bár a britek nagyobb része ma még házasságban neveli gyermekét, a házasság hagyományos fogalma itt éppen úgy átalakulóban van, mint a fejlett világ nagy részén. A britek nagy többsége egyre inkább hajlamos „rendes” családként tekinteni az egyszülős, az azonos nemű szülőkből és gyermekből álló, valamint az élettársi kapcsolatban gyermeket nevelő családokra is. A politikában gyorsan nő a szakadék azok között, akik a házaspárok támogatásának erősödését szeretnék látni az állami kedvezmények rendszerében, illetve azok között, akik minél kisebb jelentőséget adnának a házasságnak. Ez utóbbi törekvéssel áll összhangban David Cameron miniszterelnök azon szándéka, hogy teljes házasodási jogot kapjanak a jelenleg hivatalos élettársi kapcsolat regisztrálására jogosult azonos nemű párok. Az angol parlament alsóháza idén februárban első olvasatban nagy többséggel jóváhagyta az erre irányuló törvénytervezetet.
A családokat érő legújabb kori kihívások között előkelő helyet foglalnak el a digitális kor vívmányai – állítja a Barna Group 2011-es felmérése. Az ennek alapján készült tanulmány egyik fő megállapítása, hogy a szülők legalább olyan mértékben függenek a technikai eszközöktől, mint tizenéves gyermekeik. A mobiltelefonok és asztali számítógépek használatában a szülők abszolút mértékben versenyképeseknek bizonyultak utódaikkal, és a laptopok és tabletek használatában sem sokkal maradtak el tőlük. Emellett ugyanannyi filmet és tévéműsort néztek, ugyanannyit interneteztek, viszont gyermekeiknél is több időt töltöttek telefonálással és emailezéssel.
A tinik verhetetlennek bizonyultak az sms-küldésben, a zenehallgatásban és a videójátékok használatában – bár a felmérés szerint számos szülő meglepően aktívnak mutatkozott ezen a területen is. Ezek nem meglepő módon a fiatalabb korosztályba tartozó szülők voltak, akik maguk is számos esetben a függőség határaihoz közelítő időt töltöttek a digitális technológia használatával. A felmérés egyik meglepő eredménye, hogy a családok jelentős része – több mint harminc százalékuk – inkább hasznosnak, a családi életet pozitívan befolyásolónak tartotta a digitális technikai eszközök ilyen mértékű használatát, és inkább a közös élményt, mint az elszigetelődés okát látta bennük. A digitális családi idill mellett azért realisztikusabb motívumok is megjelentek az értékelésben: a megkérdezett szülők fele aggódott amiatt, hogy gyermeke a technikának hódolva az idejét vesztegeti, a tinik egyhatodát pedig az aggasztotta, hogy a szülők – mivel a modern technika ezt is könnyebbé teszi – „túl sok munkát visznek haza az otthonukba”. A vizsgálat végső soron arra mutat rá, hogy a megfelelő kommunikációs szokásokkal bíró családokban, ahol a családtagok gyakran és tartalmasan képesek beszélgetni, a kapcsolatok minőségét nem rontja a technikai eszközök intenzív használata, míg ott, ahol eleve deficitesek a kapcsolatok, a technika jelenléte elősegíti az együtt élő személyek elszigetelődését.
2013. 04. 04. (XVII/14)
