hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Pogromoktól az egyenjogúságig

2010. 03. 12.
Haraszti György történészt Finta Szilvia kérdezte a nemzeti történelem e keveset emlegetett fejezetéről.Milyen helyzetben volt a magyarországi zsidóság a forradalom előtt?– A magyar és a magyarországi zsidóság történetét meg kell különböztetnünk egymástól. A történeti Magyarország tekintetében akár kétezeréves zsidó jelenlétről is beszélhetünk, hiszen a Római Birodalom Pannonia nevű tartományában is éltek zsidók. De nem nevezhetjük őket magyar zsidóknak, sőt, még a középkor vonatkozásában is csak Magyarországon élő zsidókról eshet szó. A zsidóság helyzete a 19. században megváltozott, a magyar zsidó kifejezésnek a 19. század második harmadától van értelme, amikortól a magyar és a zsidó jelző is egyaránt hangsúlyossá válik. A magyar zsidók története tehát mintegy százötven-száznyolcvan évre tekint vissza. A 18. századig a környező magyar keresztény társadalom a zsidók esetében csak a gazdasági tevékenységüket tolerálta, tűrte és tette lehetővé. Nem voltak nemesek, tehát nem játszottak szerepet az ország közéletében, mivel földet nem birtokolhattak, nem játszottak szerepet a mezőgazdaságban, és mivel a városi polgárság nem engedte be őket a céhekbe, ezért nem játszottak szerepet a céhiparban sem, így árendával, kisebb pénzügyletekkel és közvetítő kereskedelemmel kellett, hogy foglalkozzanak. A magyarországi zsidóság 1840-ig abszolút túlnyomó többségben vidéki településeken, falvakban élt, mert a városoknak joguk volt a zsidókat be nem engedni. A Magyar Országgyűlés 1840-ben hozott egy törvényi  határozatot, melynek értelmében a zsidók a bányavárosok kivételével az ország bármely városában letelepedhettek. Mi az oka annak, hogy mégis pogromhangulat alakul ki ezekben az években?– A törvénycikk következtében megkezdődött a sokkal kényelmesebb és sokkal nagyobb lehetőségeket biztosító városi élet a zsidók számára is. Óriási mérvű bevándorlás indult meg vidékről a városokba, és ez azt eredményezte, hogy a zsidók szabadon űzhetnek ipart, kereskedhetnek stb. A városok viszont foggal-körömmel próbáltak tiltakozni a zsidók megjelenése ellen, megpróbálták ezt kérvényekkel, petíciókkal kivédeni, visszacsinálni. 1848-ban pedig úgy gondolták, elérkezett a lehetőség, hogy tevőlegesen is megpróbálják megakadályozni a zsidók betelepülését. Március második felében és különösen áprilisban, húsvét táján – amely szimbolikus időpontként kiemelt jelentőségű az egyházi antijudaizmus által gerjesztett vérvádak miatt – három hullámban is sor került antiszemita atrocitásokra, szinte az összes akkor létező mai magyar városban és számos vidéki településen is. Hogyan foglaltak állást ebben a kérdésben a szabadságharc vezetői?– A magyar történelem nagyjai a 19. században a számukra nagyon is élő és aktuális zsidókérdés vonatkozásában a legkülönbözőbb álláspontokat vallották Eötvöstől – aki a leginkább emancipációpárti álláspontot képviseli – Kossuthon keresztül Széchenyiig. Széchenyinek egészen különleges elgondolásai voltak a nemzetiségi kérdésben. Ő úgy gondolta, hogy a zsidók teljes polgári egyenjogúsítása nem aktuális: ha a zsidóknak minden lehetőséget biztosítanának, Magyarország nem tudná ezt a zsidó erőfölényt feldolgozni. És ennek az elképzelésének hangot is adott. De nem antiszemita volt, hanem azt mondta, hogy a zsidókkal csínján kell bánni.

Kéretlen hősök a barikádokon

Az 1848-as esztendő forradalmi márciusa sem hozta meg a zsidóknak a remélt emancipációt. Kossuth március 14-ei javaslataiban ugyan szerepelt a zsidók választójoggal történő felruházása a városokban, azonban a pozsonyi polgárság március 20-ai kravallja (zsidóellenes pogromja) után az országgyűlés visszavonta. A zsidó emancipáció kimaradt az 1848. április 11-én szentesített törvényekből is. Április 19-én a pesti polgárság lépett fel a zsidók ellen, melynek hatására Batthyány miniszterelnök másnap ideiglenesen kizárta a zsidókat a nemzetőrségből, a pesti hitközség „saját maga által” benyújtott kérésére hivatkozva. Húsvétkor Pozsonyban tört ki ismét véres pogrom (április 23–24.), majd a tavasz folyamán a mezővárosokra és falvakra is kiterjedtek a zsidóellenes megmozdulások. Einhorn Ignác publicista, a 19. századi magyar zsidó történelem egyik legszínesebb alakja A forradalom és a zsidók Magyarországon című, 1851-ben megjelent művében keserűen állapította meg, hogy a márciusi vihar a zsidókat nem szabaddá, hanem szabadon üldözhetővé tette, akik közül sokan már a kivándorlást fontolgatták. 1848 nyarán azonban a nemzetiségek és az udvar fellépése miatt az összefogás került előtérbe, s a zsidóság sérelmeit feledve késznek mutatkozott vérét és vagyonát áldozni a haza védelmére. Einhorn szerint: „Más országokban csak a március tette a zsidókat igaz hazafiakká, a magyar zsidó hazafi maradt március ellenére.” A pesti hitközség közgyűlésén a kormányzat feltétel nélküli támogatásáról határoztak, a júliusban ülésező népképviseleti ország­gyűlés mégis – a nehézségekre hivatkozva – elhalasztotta az emancipáció megadását. Pedig a zsidóság társadalmi számarányát messze meghaladó mértékben vette ki részét a szabadságharcból. Einhorn mintegy 20 ezer főre becsülte a zsidó honvédek számát, akik kiválóan megállták a helyüket a harctereken, de a zsidók fontos szerepet játszottak más területeken is (hadsereg felszerelése, kémszolgálat, pénz- és természetbeni adományok, a Kossuth-bankók fizetőképességének fenntartása). A Szegeden ülésező országgyűlés a szabadságharc végóráiban, 1849. július 28-án végül törvénybe iktatta a zsidók teljes politikai és polgári egyenjogúságát (1849. évi IX. tc.) A törvényjavaslat tárgyalásakor Szemere miniszterelnök meleg szavakkal, önkritikusan ecsetelte a zsidóság önfeláldozását. A gesztusértékű törvény Einhorn szerint: „Egy haldokló bűnbánó beismerése volt arról, hogy ő igaz barátjával egész életén át igazságtalanul bánt.” Az emancipáció megkésettsége az öröm helyett a szenvedésben (megtorlásban) való részvételre jelentett meghívást. A krónikás végkövetkeztetése mégis pozitív, hiszen a közös véráldozat visszavonhatatlanul megerősítette a zsidók és keresztények egyenjogúságon alapuló testvériségének eszméjét. A jövőben a zsidóságon múlik, hogy a polgári társadalom hasznos tagjává váljon, hiszen „óriási, eddig ki nem használt erő szunnyad a magyar zsidóságban; csupán fel kell ébreszteni és bámulatosat fog teljesíteni” – zárta történeti visszatekintését Einhorn. (Szarka Lajos történész)

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!