hetilap

Robert Mueller, az FBI igazgatója. Tudja, kik a terroristák Fotó: Reuters

Még azon melegében azt is javasolták, hogy helyette vezessék be a népirtás napját, amelyen megemlékeznének a Boszniában, Csecsenföldön és Palesztinában muszlimok ellen elkövetett vérengzésekről is. Ami még érdekesebb: a javaslat fogadtatása – ugyanis korántsem véletlen, hogy a javaslattevők úgy érezték, nyugodtan előállhatnak ezzel az abszurd ötlettel. Igaz, a brit kormány elutasította a javaslatot, de a közéleti klíma már évek óta megfelelő ahhoz, hogy egy ilyen javaslatot anélkül lehessen előterjeszteni, hogy azt felháborodás fogadná. 

Pedig számtalan érdekes kérdést fel lehetett volna tenni. Például meg lehetett volna kérdezni, hogy a javaslattevők tényleg minden népirtás áldozataira gondoltak-e, beleértve az örményeket, a Szaddám Huszein által legyilkolt kurdokat és síitákat, a darfuri népirtás, a beszláni mészárlás áldozatait, a Jordániában megölt palesztinokat is, és ugye csak véletlenül hagyták ki a muszlimok által elkövetett népirtásokat? Meg lehetett volna kérdezni, hogy ha a Jaszin sejk és a többi terrorvezér likvidálása vagy a harci cselekmények közben véletlen áldozatul esett civilek halála népirtásnak minősül, akkor a javaslattevők népirtásnak tartják-e a palesztin terroristák által buszokon, pizzériákban, diszkókban meggyilkolt izraeliek halálát is? Egyáltalán, mit értenek a "népirtás" szó alatt, ugyanis a palesztinok ellen Izrael nem követett el népirtást, bármennyire is szeretnék a terroristák és nyugati támogatóik ezt sugallni. Meg lehetett volna kérdezni, hogy mit keres a bizottságban Ahmad Thomson muszlim ügyvéd, aki 1994-ben megjelent könyvében kifejtette, hogy a cionista összeesküvés célja uralma alá hajtani a Közel-Keletet, és hogy a zsidók "nem tiszta faj", és nincs joguk ahhoz, hogy a Közel-Keleten éljenek. Egészen biztos, hogy ez az ember az, aki tanácsot tud adni a "szélsőséges nézetek elleni harchoz"?

Meg lehetett volna kérdezni, hogy a holokauszt-emléknapnak ugyan mi köze van a londoni merénylethez, és miért frusztrálja Nagy-Britannia muzulmán lakóit, ha Európában megemlékezünk egy népirtás áldozatairól. Meg lehetett volna kérdezni, hogy miért zavarja a holokauszt-emléknap
a muzulmán lakosságot, amikor a zsidóság ellen elkövetett népirtásról van szó – és mint tudjuk, a fanatikus iszlamistáknak a zsidósággal semmi bajuk, "csak" a "népirtó izraeliekkel". És persze fel lehetett volna tenni a kérdést, hogy akkor a bizottság tagjai szerint volt holokauszt, vagy sem? Ugyanis nem lehet egy időben azt állítani (ahogy ezt a muzulmán világban oly sokan teszik), hogy a holokauszt mítosz, amit a zsidók és a Nyugat talált ki, azért hogy Izrael Államnak, azaz a nyugati "imperializmus előretolt bástyájának" létrehozásával leigázzák a Közel-Keletet; és azt, hogy Izrael olyan holokausztot hajt végre a palesztin nép ellen, amilyet ő maga elszenvedett.

A fenti kérdések persze álnaiv kérdések. A becses bizottságnak eszébe sem jutott végiggondolni, hogy ténylegesen mi vezetett a londoni merényletekhez, eszükbe sem jutott, hogy a muzulmán közösségen belül is válaszokat keressen, inkább megkeresték a legkisebb közös nevezőt, amely a nyugati szélsőjobbot, balliberális média- és értelmiségi elitet és a hasznos idióták seregét összeköti: a zsidó- és/vagy Izrael-ellenességet. Így nem kell beszélni a kellemetlen és kínos tényekről, a Nyugat-ellenességről, amely ott lapul a szélsőséges imámok gondolataiban éppúgy, mint az antiglobalista, neonáci vagy a magát liberálisnak tartó, félművelt és amorális értelmiség és média megmondóembereinek agyában. Pontosan ez a hozzáállás adja meg a választ arra, hogy miért nem tették fel a fenti kérdéseket a máskor oly kemény riporterek és a szíre-szóra fellengzős és drámai publicisztikákat író közéleti személyiségek. Mert mindannyian tudják, hogy szó sem volt arról, hogy a javaslat kiagyalói minden népirtásra emlékezni szeretnének, ellenben szeretnék demoralizálni a terrorizmus ellen küzdő nyugati, izraeli és muszlim erőket is, hiszen ha a javaslatot elfogadtatják, akkor onnantól kezdve a török kormánytól elkezdve a marokkói királyon át a jordániai uralkodóig népirtással lehet vádolni bárkit, aki felszámol egy terrorista-kiképzőtábort. Nem kell mást tenni, mint néhány gyereket odavinni védőpajzsnak, anélkül, hogy erről az antiterrorista alakulat tudna, aztán cinikusan bemutatni a holttesteket. Sőt, erre sincs szükség – elég a holttesteket odavinni vagy felvételeket hamisítani.

Mindenki tudja, hogy nem véletlen, hogy a holokauszt-emléknap találtatott a terrorizmus fő okának. Viszont ennek firtatása és elismerése megdöntené azt a mítoszt, hogy a terrorizmus oka Izrael magatartása. Eddig minden egyes zsinagóga, zsidó iskola felgyújtása után a főállású lelkiismeretek nyomtató üzemmódba kapcsoltak, és már printelték is magukból a betáplált mondatokat: "A közel-keleti konfliktus és Izrael magatartása az oka az európai antiszemitizmus fellángolásának." Amikor valaki feltette a kérdést, hogy mi köze van Izrael vélt és valós bűneinek a magát franciának, angolnak tartó, Izraellel semmiféle lelki rokonságot nem viselő párizsi vagy londoni zsidónak, és pláne mi köze van hozzá az Izrael létét vallási okokból elutasító ultraortodoxnak, aki előző nap talán éppen támadójával együtt tüntetett Izrael ellen, akkor agyuk úgy törölte ki az információt, mint egy rossz vírusirtó program
a nem tetsző fájlokat. Márpedig a holokauszt-emléknapra való hivatkozás mindennél beszédesebben bizonyítja, hogy az iszlamisták vallási fanatizmusának Izrael léte legfeljebb csak a katalizátora lehet, különben elválasztaná Izraelt és a zsidókat.

Ahol terroristák szabják

 meg, hogy mi a népirtás, 

a háborús bűn, senki nem 

beszélhet szabadságról.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek