Dióssy László. Megfelel az EU-normáknak Fotó: Somorjai L.
– Ha egyetlenegy dolgot kellene megjelölnie, ami miatt tizenkét év óta bírja a város bizalmát, mit mondana?
– Csak ajánlani tudom azok számára, akik szeretnének hosszabb időn keresztül polgármesterek lenni, hogy helyi szinten, azaz a városházán direkt pártpolitikai érdekeknek soha se engedjenek utat. Tudniillik, nem lehet csatornát építeni, lakásokat közművesíteni, városfejlesztési kérdésekben dönteni pártpolitikai alapon. Integrálni kell a nézeteket, és konszenzust teremteni.
Olyan integratív személyiségnek tartom magam, akinek ez 1990-től egészen 1998-ig sikerült is.
– Utána miért nem?
– Elsősorban azért, mert megkezdődött az ország kettéosztása, és ez Veszprémre is látványosan rányomta a bélyegét. 1998-tól sokkal kevésbé lehetett az elvadított embereket és politikusokat valami mellé fölsorakoztatni. Ellenszélben hajóztunk, Veszprém "fekete város" volt.
– Ez mit jelent?
– Azt, hogy az ellenzéki irányítású településeket az Orbán-kormány – finoman szólva – anyagilag nem támogatta. Így négy éven keresztül a miniszterelnök úr a lábát be nem tette Veszprémbe, amíg például Pápa futballstadionjában minden fűszálat külön-külön, név szerint ismert. Így amíg például Pápa töméntelen mennyiség? támogatáshoz jutott – nem tőlük irigylem, ne értsen félre –, addig Veszprém olyan negatív gazdasági-politikai diszkriminációt élt át, amit minden nap a bőrünkön éreztünk.
Igaz, ez a négy év megerősítette a veszprémiek cívis öntudatát. Az, hogy az elmúlt kormányzat alatt egy fillér állami támogatást nem kaptunk a kormánytól, dacreakciót váltott ki a tehetősebbekből, akik csak azért is támogatták a programjainkat. Ez Veszprémet egy kicsit előremozdította. Az elmúlt években folyamatosan csökkent a személyi jövedelemadónak a helyben tartható része is. Újabb és újabb feladatokat kaptak az önkormányzatok, ugyanakkor ezekhez a feladatokhoz nem rendeltek finanszírozást. Kedvetlen, keserű, rossz hangulatú lett az önkormányzatok levegője. Ráadásul a Fidesz-kormányban nem volt igazán gazdája az önkormányzatoknak, mert a belügyminiszter a rendészeti ügyeket helyezte előtérbe. Az önkormányzati problémákat nem is értette, nem is ismerte. Még csak fogadókész sem volt arra, hogy ezeket a problémákat menedzselni vagy orvosolni lehessen.
– Mennyiben látja másnak a mostani kampányát az előző kettőnél?
– A jobboldal talán még soha nem volt ennyire Janus-arcú, mint most.
– Mire gondol konkrétan?
– Mondok egy példát. A jobboldal jelöltje megjelent nálam a városházán egy etikai kódexszel, ami azt tartalmazta, hogy igyekezzünk kulturált kampányt folytatni, ne háborgassuk a polgárok nyugalmát, és kölcsönösen óvakodjunk attól, hogy lejárassuk egymás családját, vállalkozását. Ennek igazán megörültem, ajánlottam neki, hogy várjuk meg, amíg megtudjuk, hogy kik lesznek pontosan a polgármester- és képviselőjelöltek, s aztán szíves-örömest aláírom. Így váltunk el. Kilépett a városháza kapuján, s aztán másnap a veszprémi polgári körök tüntetést szerveztek a városháza előtt, ahol minősíthetetlen hangon és stílusban szidták a le- és felmenőimet. Tehát az egyik oldalon jön a polgármesterjelölt az etikai kódexszel és a kulturált kampány igényével, a másik oldalon pedig a rohamcsapata elvégzi a piszkos munkát. Vagy ott van például a vasárnaponként megjelenő Veszprémi Vasárnap, amiben álnéven egy ismert parlamenti képviselő – akinek bőven volt politikai előélete Veszprémben – olyan gusztustalan és gyalázkodó cikkeket ír, ami méltó párja Kövér úr hírhedett mondatainak.
Mi egyszer sem reagáltunk ezekre egyetlen kiadványunkban sem, és máshol sem. Nem a másik féllel akarunk foglalkozni, hanem minél vonzóbb programokat próbálunk kínálni azoknak, akiknek érdekében szeretnénk a következő négy évben is dolgozni.
– Sikeres polgármesterként, aki szereti a politikusi szerepkört is, nem gondolt arra, hogy kormányzati munkát vállaljon?
– A mostani kormány megalakulásakor kaptam egy fölkérést az informatikai minisztérium államtitkári posztjára, de a kormányzati gépezetben való szerepvállalás sohasem volt számomra igazán szimpatikus. Sokkal több ember érdekeit kéne figyelembe venni a döntéseknél, és sokkal nagyobb megalkuvás kell ahhoz, hogy ott is eredményt érhessek el.
– Ezek szerint a vidék az igazi porondja, ott tud leginkább lubickolni?
– Ahogy mondja. Bár nem titkolom, hogy ha egy EU-képviselőválasztásra kerül majd sor, 2004-ben valószínűleg kipróbálom magamat azon a szinten is.
Tudja, Veszprém egy nyitott, egyetemi város, több mint hatezer diákkal és nagyon sok nemzetközi kapcsolattal. Ráadásul a város a politikai turizmusnak is egy meghatározó bázisa. Sok politikussal és közéleti személyiséggel találkoztam, akik rengeteg muníciót tudtak adni ahhoz, hogyan kellene célszerűen irányítani a várost, sőt az egész régiót úgy, hogy az megfeleljen az EU-normáknak is. A feleségem egyébként európai uniós szakjogász, aki különböző megbízásai révén nagyon sokat van Brüsszelben. Egy olyan regionális fejlesztési terv megvalósulásán gondolkodom, ami egész Közép-Dunántúlt magában foglalja Székesfehérvár, Várpalota, Veszprém, Ajka tengellyel, mindezt a balatoni idegenforgalommal megspékelve. Ilyen tervek vannak a fejemben.
– Ez a jövő. S a jelen?
– Meg szeretném nyerni a választást.
2002. 10. 11. (VI/41)
