Divat lett a skorpió tartása Fotó: MTI
Beszélgetésünk során kiderül, hogy az állattartást éppen úgy a divat diktálja, mint minden mást. Itt is a "mindig új" elve érvényesül. A nyolcvanas években a majom meg a papagáj volt a sláger, ma hüllőőrület van, ami Nyugat-Európában, például Németországban egy kicsit előbb kezdődött, mint nálunk. A társadalom változása leképezhető a kedvencek kiválasztásában: halálos marású kígyókkal, krokodilokkal akarnak ma együtt élni az emberek, de a hétköznapibb állatok, például a kutyák esetében is megfigyelhető, hogy egyre többen választanak a vadabb fajták közül. Mintha a klasszikus horrorfilmhatás érvényesülne: az emberek láthatóan keresik a mesterséges borzongást. A mesterséges persze ebben az esetben nem is fedi igazán a valóságot, sokszor igazi, valós életveszélynek teszik ki magukat az állattartók.
A nemrégiben elkészült jogszabály értelmében csak olyan mérges kígyó tartható lakásban, amelynek már kitalálták az ellenmérgét. A legjobb megoldás a természetvédelemmel foglalkozó szakember szerint az lenne, ha az állattartót terhelné a "háziállathoz" tartozó szérum beszerzése és tartása, de egyelőre csak annyit sikerült elérni, hogy kórházakban, állatkertekben megtalálható legyen a szérum. "Ezek természetesen nagyon drága szerek, ráadásul a szavatosság is csak egy vagy két évre szól, aminek az a hátulütője, hogy a költségek elkerülése érdekében esetleg nem jelentik be az állatot. Nemegyszer előfordul, hogy a magyar egészségügy a maga nagyon szerény keretéből szerzi be külföldről a szérumot azoknak, akiket végül is a saját felelőtlenségük miatt mart meg az otthonukban tartott kígyó" – tudjuk meg. A borzongás élménye tehát esetenként sokba kerül. A kígyónak is, az állattartónak is – meg nekünk is.
Ebből is látható, hogy a természetnek nemcsak az állatok, hanem az emberek is részét képezik, ha a városi lét során ez már nem is annyira szembeötlő. Az egzotikus állatok behozatala nemcsak az állatok szempontjából lehet életellenes eljárás, de veszélyt jelenthet az izgalomra, különlegességre, mi több borzongásra vágyó emberre is. "Az ékszerteknős behozatalát például azért korlátozták különböző nyugati országokban, mivel észrevették, hogy a szalmonellafertőzések növekedése egybeesett a hobbiállatként ékszerteknőst tartók körével. Majmokkal, papagájokkal, különféle madarakkal is terjednek fertőzések – vázolta a helyzet humán részét a természetmegőrzési szakember, majd rátért a másik szenvedő fél viszontagságaira. – A díszállat-kereskedőket is terheli felelősség; sok helyen nem tudnak a vevőknek felvilágosítást adni a kiválasztott állat gondozásáról, ritka fajtáknál esetleg azt sem tudják megmondani, hogyan tartsák az állatot. Behoztak egyszer például egy olyan majomfajtát, amelyik egy bizonyos fa levelét ette, olyanét, amelyik nem létezik Magyarországon. Nyilvánvaló volt, hogy annak a majomnak el kellett pusztulnia."
A görögteknősökről például tudni illene, hogy nem elég, ha salátalevelet adnak neki, hiszen egy ilyen teknős az élőhelyén sétálgat, és mint egy ínyenc mindenbe belecsipeget, egy kis gyümölcs, egy kis virág, egy kis bogyó. Erre egy városi lakásban egy sötét sarokban nemigen lesz lehetősége. Ez nemcsak a teknősnek fájdalmas, hanem például a gyereknek is, aki nem érti, hogy az agyonszeretgetett kis állat miért pusztul el olyan hamar. Jön a sírás, mire apuka gyorsan megígéri: vesz másikat. "Hatalmas üzlet van az illegális állatkereskedelemben. És mivel a kereskedelem iránya megegyezik a kábítószerével, vagyis a fejletlen országokból érkezik a fejlett országokba, sok helyen teljesen összefonódik a kettő" – tudta meg a Hetek a Környezetvédelmi Minisztériumban. A természetben gazdag, ám fejletlen országokban nehéz betartatni a védett állatok befogását tiltó törvényt, különösen, ha egy papagáj árából mondjuk egy fél éven át el lehet tartani egy családot.
"Madarak esetében a pusztulási arány a befogást követő évben kilencvennyolc százalékos, tehát egy olyan faj, amelyik a saját élőhelyén elélhetne nyolcvan–száz évig, itt sokkal hamarabb elpusztul. Igaz ugyan, hogy üzleti szempontból ez nem is anynyira hátrány, hiszen így folyamatosan fenntartható a kereslet. Eleve nem egészen jó módszerekkel fogják be az állatokat, már csak azért sem, mivel ott sem legális, azután egy gyűjtőközpontba kerülnek, amíg össze nem gyűlik egy szállítmányra való, ahol hihetetlen körülmények között tartják őket. Aztán esetleg egy kábítószer-rakomány közé kerül, eldugva persze. Harminc–negyven százalékuk már a szállítás alatt elpusztul" – meséli Rodics Katalin osztályvezető.
A megoldás mégis a jogszabály útján érkezhetne, ahogy történt ez például az elefántok esetében. Az elefántcsont miatt ugyanis anynyira elterjedt az orvvadászat, hogy már-már a kihalás fenyegette ezt az állatfajt, amikor is, éppen magyar közreműködéssel, sikerült benyújtani egy olyan törvényjavaslatot, amely tilalmat rendelt el az elefántcsont behozatalára. Magyarország szerepe azért volt fontos, mert komoly üzleti érdekeltség híján a gazdasági lobbi itt nem tudta megakadályozni a környezetvédelmet abban, hogy benyújtsa a törvényjavaslatot, ezért kérték fel erre Magyarországot. Valóban vissza is esett az elefántok pusztítása, és újra meg tudott erősödni ez a faj – így az, hogy ma is élnek elefántok, kicsit nekünk is köszönhető
A gazdasági lobbi egyébként utóbb mégis erősebbnek bizonyult, Japán kérésére, amely az egyik legnagyobb elefántcsont-felvásárló, kísérleti jelleggel felfüggesztették a tilalmat. A negatív hatás azonnal jelentkezett, újra megindult az orvvadászat.
Természetesen nem egyedül a környezetvédelem hivatott megoldani ennek a problémának minden aspektusát, de annyit el tud érni, hogy azokat az állatokat, amelyek közel állnak a kipusztuláshoz, ne engedje kereskedelmi forgalomba. Azokat az állatokat, amelyekre kereskedelmi igény van, tenyészteni lehetne az igények kielégítésére. A környezetvédelem ezenfelül megkísérli visszajuttatni az illegálisan behozott állatokat eredeti élőhelyükre. Rodics Katalin emlékeztetett arra, hogy ennek sikerességére volt példa nemrégiben, amikor egy elfogott szállítmányból származó görög teknősöket sikerült hazajuttatni a minisztérium segítségével. Sok esetben sajnos nem lehet kideríteni, hol fogták be az állatokat, ezért egy ilyen sikertörténet különösen buzdítólag hat.
"A természetvédelemre folyamatosan nagy nyomás nehezedik, a korrupciótól a szavazatok megvásárlásáig minden előfordul" – állítja a Természetvédelmi Hivatal vezetője. Magyarország egyébként egyike annak a százötvenhat országnak, akik csatlakoztak a washingtoni egyezményhez, amelynek értelmében jogszabályba kell foglalni a védett állatokkal való kereskedés korlátozását. A jogszabály foganatosításához azonban valószínűleg közelebb kellene vinni egy kicsit az embert is a természethez. Hogy elhiggye: a madarak ketrec nélkül is tudnak élni.
2002. 06. 21. (VI/25)
