A Haladó Erők Fóruma elnevezés? baloldali csoportosulás demokráciánk állapotáról
rendezte a vitát december 4-én a Villányi úti konferencia központban, és a meghívottak
szinte népfrontosan széles skálája eleve azt sugallta, hogy a szervezők szerint a
magyar demokrácia állapota aligha nagyon megnyugtató – ezért széleskör? összefogásra
van szükség. Amihez viszont előbb meg kell egyezni a diagnózisban.
A megjelent közönség kétségkívül úgy ítélte meg, hogy a magyar demokrácia ma elég
gyönge lábakon áll, és komoly veszélyek fenyegetik. Ugyanakkor a meg nem jelentek közel
százötven főnyi rangos névsora, mely a szűken vett baloldalnál és szélsőbalnál jóval
tágabb kört fejez ki, talán a távolmaradásával adott hangot egy ettől eltérő megítélésnek:
a demokrácia nem üres formaság és nincs igazán veszélyben Magyarországon.
A demokrácia állapota alapjában véve jó, a szabad választások rendszere működik
– hangoztatta bevezető előadásában Bauer Tamás, az SZDSZ országgyűlési képviselője,
aki szerint a rendszerváltás nyomán nálunk kialakított politikai intézményrendszer
az egyik legjobb a volt szocialista táboron belül. Bayer József politológus
professzor, a másik meghívott előadó is úgy látta: amíg lehetőség van a kormányok
leváltására, addig a demokrácia eleven valóság. Még ha esetleg nem teljesülnek is
a társadalmi igazsággal, a becsületes kormányzattal kapcsolatos elvárások. A
harmadik felkért vitaindító előadó Weiner György politológus, az MSZP parlamenti képviselője
ugyancsak hangoztatta, hogy – bizonyos kivételekkel bár – a demokrácia formai követelményei
érvényesülnek. És amint Bauer hangsúlyozta, a formális elemek léte és érvénye
nem lehet indok pejoratív minősítésre.
Minden rendben van hát a magyar demokrácia körül? Ezt nem mondhatjuk. Az utóbbi hónapokban
az Orbán-kormány sorra rúgta fel a demokrácia íratlan szabályait – vélte Bauer
–, habár az írott törvényeket megtartotta. Bayer József a demokrácia korszer?
meghatározásának egyik lényeges ismérvét hiányolta: a szociális államiságot.
Weiner György pedig rámutatott: nem valósult meg a demokrácia egyik fontos társadalmi
előfeltétele, a konszenzus; túl nagyok az eltérések a konzervatív ("keresztény-nemzeti")
jobboldal és a liberális-szocialista tábor között. A jobboldalon csak önmagukat
fogadják el a magyar társadalmi–történelmi hagyományok képviselőinek, és a
szerintük való történelmi folyamatosságba már a liberálisok sem illenek bele. Ez a
felfogás megkérdőjelezi a mostani ellenzék létjogosultságát.
A vita résztvevői ezeket a negatívumokat jóval jelentősebbeknek és veszélyesebbeknek
látták, mint a három beveztő előadás szerzői. Illés László irodalomtörténész
egyenesen "égbekiáltónak" találta Orbán Viktor nemrég tett kurta kijelentését
(ami az ellenzék parlementi kivonulása kapcsán hangzott el), hogy "ellenzék nélkül
is jól működik a parlament". Kemény László politológus szerint a közvetlen
demokrácia jószerint sehol sem tart, és félnünk kell a demokrácia törvénybe
iktatott elemeinek elsorvadásától. Egy felszólaló a választásokon ismételten nagy
arányú választói passzivitást tapasztalt és azt tette szóvá, hogy országos jelentőség?
gazdasági ügyekben (amilyen például a Postabank ügye), az állampolgárok nem láthatnak
tisztán a vétkesen zavaros, ellentmondó hivatalos információk közepette. Mindez
azzal fenyeget, hogy bizalmi válságba jut és gazdátlanná válik a demokrácia.
Míg Bauer Tamás az egyik hozzászólóval szemben hangoztatta: elsietett vélemény,
hogy a mai politikában már diktatorikus elemek jelentkeznek, Weiner György közvetve
igazat adott azoknak, akik szerint a mai keretek között (vagyis a "burzsoá demokrácia"
talaján) mindent meg kell tenni a demokrácia védelmére. Ugyanis – fogalmazott Weiner
– "döntő pillanatokban nem a jogi intézmények a meghatározóak"...
A vitában többen sürgettek baloldali, sőt még szélesebb összefogást a (formális)
demokrácia kiteljesítésére és megerősítésére, és emlékeztettek arra, hogy az
MSZP és az MSZOSZ felelős vezetői már kilátásba helyezték: nem fognak visszariadni
a parlamenten kívüli küzdelem törvényes módszereitől. Gyakrolati lépések során
kell összekapcsolni a politikai és a gazdasági követelésekért vívott harcot.
A vitaindító előadók viszont sem szükségesnek, sem lehetőnek nem láttak valamiféle
népfrontszer? öszszefogást, sőt még olyat sem, mint amilyen a Demokrtaikus Charta
mozgalma volt. A veszélyek nem annyira nagyok – fogalmazott Bayer József –, másrészt
az európai politika mai trendjei nem kedveznek, hanem épp ellene hatnak az úgynevezett
weimarizációnak, vagyis annak, hogy diktatorikus nacionalista erők visszaéljenek a
demokrácia intézményeivel és magukhoz ragadják a hatalmat. És önmagában az még
nem a demokrácia veszedelme, ha Orbán és a Fidesz "nyomul", és össze akarja kovácsolni
heterogén táborát. Egy kétpólusú rendszer (egyik oldalon a jobboldali konzervatív,
a másik oldalon a szociálliberális erőkkel) akár a demokrácia megszilárdulását is
hozhatná – tehetjük hozzá. És méltányolható Bayer professzornak az az érve is,
hogy az MSZP számára is jobb lenne, ha az SZDSZ sajátos, markánsabb profilt alakítana
ki, így hát a jobboldallal szembeni pártszövetségek számára nem jött el az idő.
A magyar demokrácia helyzete (hogy a vitát summázzam) a szélsőbal értelmezésében
reménytelen, hiszen meg kell maradnia burzsoá, "formális" demokráciának, ám nem
súlyos: a civil szervezetek messzemenő bevonásával, a politikai és gazdasági követelések
összekapcsolásával korrigálhatók fogyatékosságai, fejleszthető szociális jellege,
erősíthetők benne a közvetlen demokrácia elemei.
1998. 12. 12. (II/50)
