A tizenegy éves Ryan Harris holttestére még július 27-én találtak rá Chicago
egyik külvárosában egy bokorban: koponyáját éles tárggyal bezúzták, szexuálisan
zaklatták majd megfojtották. A nyomozás során a rendőrség szemtanúként
kihallgatott egy hét és egy nyolc éves kisfiút is, akiknek elmondása szerint egy
ismeretlen férfi autójába csalogatta Ryant. A két kisfiú azonban nem sokkal később
elkezdte megváltoztatgatni vallomását, olyan részleteket tárva fel, amelyeket csak a
rendőrség tudhatott a gyilkosságról. Ez gyanút keltett. Hamarosan kiderült: a
gyilkosság napján Ryan a nyolcéves fiúval indult kerékpározni. Pár utcával arrébb
találkoztak a fiú hétéves társával. A fiúk elkezdték kővel dobálni Ryant. Az
egyik kő olyan erősen találta el a kislányt, hogy betörte a koponyáját. A fiúk
ekkor bevonszolták az eszméletlen Ryant a közeli bokrokba, ahol molesztálni kezdték
az ájult lányt, akit végül saját ruháival megfojtottak. A kerékpárt szintén
elrejtették: terveik szerint később visszatértek volna érte, hiszen az "egész
játék" a biciklire ment ki. Ezután hazatértek: egyikük rajzfilmet nézett, a
másikuk pedig kedvenc háziállatával játszott.
A szomszédokat megdöbbenten értesültek a történtekről. Ezek a gyerekek nem
szörnyetegek", mondja egyikük. A környék mosodájának alkalmazottja, Shirley
Blanton elmesélte, hogy a gyerekek gyakran betértek hozzá, hogy segítsenek a
takarításban, ezzel keresve egy kis pénzt édességekre. Néha odajött hozzám az
egyik fiú, hogy megöleljen, aztán már szaladt is a dolgára, mondja. A nagyobbik fiút
az osztály egyik legjobb tanulójaként tartották számon. A szomszédok szerint annyira
félénk volt, hogy csak ritkán merészkedett messzire.
A bírósági kihallgatás alatt a hétéves vádlott szíveket, házat meg szivárványt
rajzolt ügyvédje írótömbjébe. A nyolcévesnek fel kellett állnia egy székre, hogy
egy szemtanú jobban láthassa. Az első kihallgatások során a fiúk csak
izegtek-mozogtak a székeken, amelyekről még a lábuk sem ért le a földre. Amikor
megtudták, hogy nem mehetnek haza a szüleikkel, pityeregni kezdtek. Nyilvánvalóan
semmit sem fogtak fel abból, amit elkövettek.
Még a tizenöt év alatti gyilkosokhoz hozzászokott Amerika is megdöbbent a tizéves
kor alatti bűnözők felbukkanásán. Ők túltesznek azokon a tízenegy és tizenhárom
éves fiúkon, akik nem is olyan régen egy iskolaudvaron lövöldözve ölték meg több
társukat, vagy azokon a hasonló korú gyermekeken, akik 1994-ben Chicagóban a
tizennegyedik emeletről ledobták egy ötéves társukat.
Ryan meggyilkolása újra fellobbantotta azt az amúgy is parázs vitát, amely akörül
robbant ki, hogyan kellene kezelni a kisgyermekek által elkövetett bűncselekményeket.
Az Egyesült Államok legtöbb államában hétéves kortól lehet egyáltalán
bűncselekménnyel vádolni valakit. Pszichológusok szerint az enynyire fiatal gyerekek
gyakran nem is tudják szétválasztani a valóságot a fantáziálástól. A törvény
értelmében még fiatalkorúak börtönébe sem lehet küldeni őket.
Országszerte egyre fiatalabb elkövetőkkel találkozunk, mondja Bob Benjamin, Cook megye
bírója. 1996-ban 17 tízévnél fiatalabb gyermek követett el gyilkosságot. Egyre
több gyermek zaklatja szexuálisan kortársát. 1980-ban 222 tizenkét év alatti gyermek
követett el nemi erőszakot, 1996-ban pedig már 553 (ez az összes elkövetett nemi
erőszak 1,7 százaléka). Idén áprilisban például egy hét-, egy nyolc-, és egy
tizenegy éves fiút fogtak el Dallasban, mivel szexuálisan zaklattak egy hároméves
kislányt.
El sem tudok képzelni ennél iszonyatosabb és égbekiáltóbb tettet, jegyzi meg a
mostani eset kapcsán Michael Oppenheimer ügyész. A részletek ismerete nélkül
egyszerűen elképzelni sem lehet, mi késztette ezeket a fiúkat arra, hogy elkövessenek
egy ilyen szörny? tettet, mondja Dr. Lauren Wakschlag, a Chicagói Egyetem
gyermekviselkedéstani intézetének igazgatója. "Szerintem magunkba kell néznünk,
meg kell vizsgálnunk a társadalmat, és el kell gondolkoznunk azon, mi juttatta erre a
pontra ezeket a gyermekeket, és hogy mit tehetünk a további ilyen esetek megelőzése
érdekében.
Playboy-stratégia a gyermekek ellen
A korábban gyakorlatilag ismeretlen jelenségnek számító gyermekkori
brutalitás és szexuális erőszak kiváltó okai között jelentős szerepet
játszhatnak a kiskorúak részére készült rajzfilmek, reklámok, zenei klipek és
számítógépes játékok mind erőteljesebb agresszív vonásai és sokszor a
pornográfia határát súroló (vagy éppen átlépő) erotikus ingerei. Judith A.
Riesman szociológus a "Könny? pornó valódi szánékai" cím? könyvében
leírja: Hugh Hefner, a Playboy magazin kiadója személyesen válogatja ki a lapjába a
gyermekről készült karikatúrákat és fotókat. Az eddig megjelent több mint 3000
ilyen témájú ábrázolás háromnegyede szexuális vagy erőszakos jellegű.
Hefner stratégiája az ifjúság megnyerésére irányul. A Playboy eladott
példányainak egynegyedét középiskolások veszik meg. Marketingpolitikájukról
árulkodik egyik munkatársuk nyilatkozata: "Olvasók folyamatosan pártolnak el
lapunktól, akiket a fiatalok közül kell pótolni. ... A Playboynak az emberi elme
képernyőjén állandóan vetített filmmé kell válnia."
Riesman szerint egy szexmagazinban különleges jelentőséggel bír a gyermekhősök
ábrázolása. Superman, Batman és társaik alkalmasak arra, hogy megragadják a
gyermekek figyelmét. Miután a kommunikáció folyamatának ez az első és legnehezebb
lépése megtörtént, a gyermek a jelenet részesévé válik, míg végül azonosul és
egyetért a hős cselekedeteivel. Ezt a folyamatot a pszichológusok az úgynevezett
"gyermekmágnesek" ötlépcsős modelljével ábrázolják:
1. Hívd fel a gyermek figyelmét a jelenetre
2. Vond be, azonosítsd a jelenettel
3. Fogadtasd el, hagyasd jóvá a hősök cselekedeteit
4. Dolgozd be, tároltasd a "hősi" szexjeleneteket az emlékezetben
5. Késztesd a hős utánzására
1998. 08. 29. (II/34)
