– Hogyan értékelhető a magyar közszolgálati médiumok helyzete, tekintettel a folyamatosan csökkenő nézettségükre és veszteséges tevékenységükre?
– A világon mindenhol megrendült a közszolgálati rádiók és televíziók pozíciója, elsősorban azért, mert a kereskedelmi adók jobban kiszolgálják a közönség igényeit. A közmédia Nyugat-Európában is identitás- és legitimitásválságban van. Identitásválságban azért, mert kiderült, hogy az a műsor, amivel mindenkit meg akartak szólítani, egyáltalán nem tetszik mindenkinek. Legitimitásválságról pedig azért beszélhetünk, mert azok az emberek, akik nem nézik az adott televíziót, felteszik a kérdést, hogyha nem nézik a köztévét, akkor miért fizessék az előfizetési díjat.
Bajomi-Lázár Péter: "A köztévé megszállása nem kifizetődő" Fotó: Somorjai L.
Nyugat-Európában azonban még így is 40-45 százalék közötti a köztévék nézettsége. Ehhez képest a magyar közszolgálati tévék nézettsége drámaian alacsony: az M1 tíz százalék körüli, a Duna TV öt százalék alatti, az M2 pedig csupán egy-két százalékos nézettséggel rendelkezik. Általában Közép-Kelet-Európában is alacsony a közszolgálati tévék nézettsége, de nem szükségszerűen annyira, mint hazánkban. Lengyelországban negyvenegynéhány százalékos mutatókkal rendelkezik. Tehát jogos a kérdés: miért ilyen alacsony Magyarországon a köztévé nézettsége? Az egyik ok nyilvánvalóan az, hogy az Orbán-kormány a csonka kuratóriumok felállításával megszállta az MTV-t. Az emberek azonban nem szeretik nézni az elfogult hírműsorokat, hiszen elsősorban tájékozódásra, nem meggyőzésre vágynak, ezért csökkent az MTV arculata szempontjából különösen fontos hírműsorok nézettsége.
Másrészt a magyar médiapiac nagyon kicsi, sokkal kisebb, mint például a francia, a német vagy a lengyel piac. Ezért az MTV előfizetési és reklámbevételei is alacsonyabbak, mint a nagyobb országokban, így kevesebb pénzt invesztálhat a műsorokba, ennek pedig egyenes következménye az alacsonyabb színvonal.
Az MTV egyébként – bízva az Orbán-kormánytól menetrendszerűen érkező milliárdos állami szubvenciókban – láthatóan nem is igyekezett javítani a közönség- és a reklámpiacon elfoglalt pozícióját, gazdálkodása pedig pazarló volt.
– A Sajtószabadság Központ, melynek Ön is munkatársa, készített egy kutatást a parlamenti pártok médiapolitikájáról, még a választások előtt. Az MSZP kormányra kerülésével milyen változásokra lehet számítani?
– Az MSZP a választások előtt megjelent médiapolitikai írásaiban sok szó esik a köztévé rendbetételéről. Egyrészt karcsúsításban gondolkodnak, vagyis felvetődött, hogy a mostani három közszolgálati adó helyett csak kettőt működtessenek. Ez valóban csökkentené a költségeket, azaz egy-egy csatornára több pénz jutna. Másrészt abban gondolkodnak, hogy a közmédiumokra nehezedő politikai nyomást úgy küszöbölnék ki, hogy depolitizálnák a közmédiumok irányítását. Emellett tervezik az előfizetési díj eltörlését is. Ez azonban veszélyes ötlet, hiszen ez a díj azt szimbolizálja: a köztévét közvetlenül a nézők finanszírozzák, nem a központi költségvetés elosztásáról döntő kormánytöbbség. Ergo a köztévének a választókat, nem a politikusokat kell képviselnie.
– Sokan mondhatták viszont joggal, hogy ők befizetik ezt az előfizetési díjat, és az ő pénzükből éppen őket gyalázzák, példának okáért az MSZP-szimpatizánsokat az elmúlt hetekben. Vagy a kisegyházakhoz tartozókat az elmúlt években az ő előfizetési pénzükből is fenntartott köztévében – nem tudok erre jobb szót – "anyázták".
– A mindenki által finanszírozott köztévé egyetlen társadalmi csoportot sem különböztethet meg hátrányosan. Az első lépés persze a közszolgálati tévé politikai pártatlanságának biztosítása.
– Ehhez politikai beavatkozás kellene, a politikai komisszárokat a közmédiumok vezetéséből ki kellene rúgni?
– Ez nem feltétlenül jelent politikai beavatkozást, hiszen a kuratóriumok összetételé-nek megváltoztatása, aminek előfeltétele a kétharmados médiatörvény módosítása, szükségessé teszi a két nagy párt konszenzusát. A témával mindenképpen foglakoznia kell a magyar politikai elitnek, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás alapfeltétele a médiatörvény megváltoztatása. Igaz, a kuratóriumok depolitizálása nincs az EU kívánságlistáján.
Egyébként több verzióról is lehetett szakmai fórumokon hallani. Az egyik ilyen ötlet szerint szétválasztanák az MTV gazdasági irányítását és a politikai felügyeletet. De továbbra is nagy kérdés maradna, hogy ki felügyelje a műsorokat. Megfontolandó lenne például egy nézői tanács és egy másik, vezető újságírókból álló testület létrehozása. Ezek egymástól függetlenül bírálhatnák el a tévével kapcsolatos panaszokat, anélkül azonban, hogy állásfoglalásuk közzétételén kívül más szankcióhoz folyamodnának – valahogy úgy, ahogy az amerikai sajtótanácsok működtek.
– Vannak egyáltalán ilyen, politikailag független, nézői civil szervezetek Magyarországon?
– Valóban probléma, hogyan lehet egy civil szervezeteket felsorakoztató testületet úgy létrehozni, hogy azt ne töltsék fel az olyan pártközeli csoportok, mint a most alakuló polgári körök vagy a MIÉP "meghosszabbításaként" működő Magyar Út Körök. Ám az is biztos, hogy valamilyen testületre mindenképpen szükség van, különben egy anyagilag és politikailag teljesen független köztévé esetleg egyáltalán nem venné figyelembe a közönség elvárásait.
– Most is ezt teszi.
– Az új kormánynak fel van adva a lecke. Eddig a Fidesz konfliktusorientált stratégiát folytatott. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy most az új koalíció kompromisszumos stratégiát folytasson. Egyébként a köztévé megszállása politikailag sem feltétlenül kifizetődő: az MTV kisebb-nagyobb mérték? megszállása eddig egyetlen kormányt sem akadályozott meg abban, hogy elveszítse a választásokat.
– Miközben a közmédiumok válságban vannak, addig a kereskedelmi televízióknál "műsormegkettőződést" láthatunk: egyforma bulvárhíradók, azonos tematikájú showműsorok és egykaptafás szappanoperák. Ez is válság?
– A kereskedelmi televíziók nyereségérdekelt vállalkozások, amelyek a fizetőképes közönséget igyekeznek meghódítani. A televíziózás rendkívül befektetésigényes üzletág, ugyanakkor a kockázat is magas. Ahhoz, hogy a befektetések megtérüljenek, a kereskedelmileg sikeres tartalmakat érdemes közvetíteni. Mégpedig úgy, hogy a szórakoztató műsorok a jól kereső középosztályt célozzák meg. A domináns tartalmak ezért többnyire m?fajilag is, tematikailag is egysíkúak. A hírekben tipikusan a bűnügyek, a zenei műsorokban a könnyűzene, a játékfilmekben az erőszak és a szex vannak túlsúlyban.
Az, hogy a kereskedelmi tévék ilyen műsorpolitikát folytatnak, természetes jelenség. Válságról akkor beszélhetünk, ha a kínálatból a kereskedelmi műsorok mellett hiányoznak az alternatívák, vagyis a színvonalas közszolgálati és kisebbségi programok. A kérdést talán úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy Magyarországon minden releváns információhoz és véleményhez hozzájut-e a kitartó közönség? Szerintem nagyjából igen: azt, amit nem talál a tévében, megtalálhatja a rádiókban és a nyomtatott sajtóban. Az országos lapok piacán legalábbis nem olyan rossz a helyzet, tehát itt mindenki megtalálja azt a lapot, amelyik a legközelebb áll az ő személyes véleményéhez. A probléma inkább a helyi nyilvánosságban van. Hiába van mindenhol legalább egy megyei lap és egy városi hetilap, a helyi ügyekről az emberek nem tájékozódhatnak kellő számú forrásból. Ezen Nyugat-Európában úgy igyekeznek segíteni – például Svédországban – , hogy sajtóalapot hoztak létre, amellyel az alternatív regionális vagy helyi lapok megjelenését támogatják. Az MSZP tervei között is szerepel egy ilyen sajtóalap felállítása. Itt egy dologra kell vigyázni: arra, hogy az elosztásnál ne érvényesüljenek politikai szempontok, ahogyan az előző négy évben történt, amikor a Fidesz-MPP csak a saját álláspontjával rokonszenvező lapokat támogatta anyagilag.
– Tehát visszatérve a kereskedelmi médiumokra: normális jelenség, hogy ha elkezd csökkenni egy kereskedelmi televíziónak a nézettsége, mint ahogy a TV2-é, akkor kirúgják a vezetést?
– Ezt diktálja a piac logikája: a befektetők azt várják, hogy megtérüljön a pénzük.
– A reakciókat – például a Boros–Bochkor páros megnyilvánulásait – figyelve, ez a magyar médiában újdonság.
– A kereskedelmi televíziózás is újdonság nálunk.
2002. 06. 07. (VI/23)
